Part 21

-Szerintem hagyjuk most ezeket a sok hazugságon alapuló műsorokat és inkább nézzük meg a Titanikot! - mondtam miután a 6-dik csatornán taglalták a kapcsolatunkat és olyanokat megtudtam magamról, hogy rendesen elcsodálkoztam.

 -Van benne valami! Egyébként mióta is vagy rúdtáncos? - kérdezte mosolyogva, miután a TV-ben mutattak "rólam" egy olyan képet, amin épp rúd táncolok.

 -Nem is tudom! Mit is mondtak, úgy hat éve. Asszem 11 évesen kezdtem, mert az anyukám is az volt! - mondtam viccből, az után a sok hülyeség után, amit rólam terjesztett a sajtó.

-Mutathatnál nekem is pár trükköt, mert elvileg az apámnak volt egy kocsmája és ott ismerkedtünk össze, miközben te épp táncoltál. - Csak hogy felidézzük a régi szép időket! - az elmúlt pár hét alatt rengeteg pletyka kapott szárnyra rólam és Zayn-ről és már nagyon elegem volt, hogy mindennek elhordtak engem, úgyhogy már csak nevettem ezeken a téves feltételezéseken.

-Majd mutatok, miután elmentem a DNS tesztre, amin kimutatják, hogy az "unokatestvéred" vagyok! - na igen ennél a "hírnél" betelt a pohár és teljesen kiakadtam. Mégis hogy képzelik, hogy bemocskolják a nevem, csak azért mert éppen a kedvencükkel járok?! Ennyi erővel azt is kideríthetnék és elhíresztelhetnék, hogy varázsló vagyok, és most fogok végezni a Roxfortban. Legalább annyi igazság alapja lenne, mint ezeknek a híreknek, egyszóval semennyi.

-Eléggé felháborító, hogy mit meg mernek tenni, ezek a riporterek! Utálom, amikor így bemocskolnak egy embert, akit még nem is ismernek. – mondta idegességét kimutatva, majd aggódó pillantást vetett rám, amit teljesen meg is értek, hiszen tényleg a végsőkig ki voltam akadva és legszívesebben odamentem volna és a képükbe nyomtam volna egy hatalmas tortát, hogy megbánják végre a mondataikat, amivel engem ostromoltak.

-Szerintem sem jó, amit csinálnak, mert már teljesen össze vagyok törve szellemileg. – mondtam majd Zayn aggodalmas nézése után hozzábújtam és ő gyengéden elkezdett simogatni engem.

-Ne félj Eleanor és Danielle is átélte már egyszer ezeket, szerintem, ha tovább súlyosbodik a helyzet hívd fel őket, mert én nem igazán tudok segíteni ilyenekben, bárhogy próbálnám megmásítani a tényeket, a riporterek rögtön elözönlenék az egész várost, ahol éppen tartózkodok és így csak nagyobb problémát okoznák neked! – mondta és érezni véltem a csalódottságot benne, amit arckifejezése is tükrözött.

-Jó ötlet felhívom, majd őket, de most szerintem nézzük meg a Titanikot, mert az legalább leköt engem jó két órára! – mondtam.

-Ha neked az kell a boldogságodhoz, hogy láss elsüllyedni egy hajót és megfagyni egy csomó embert… Felőlem megnézhetjük, de ha a végére sírni fogsz, akkor én előre szóltam, hogy ez lesz! – mondta majd odaballagott a Blue Ray lejátszóhoz, ami mellett egy ajtó nyílt és felém nézett. –Te nem jössz? – kérdezte.

-Hova nem jövök? – kérdeztem csodálkozva.

-Hát a mozi terembe, hova máshova?! Ja, tényleg neked  még el sem mondtam, hogy van egy mozi termem ebben a házban is. – mondta majd a homlokát fogta és a másik kezével integetett nekem, hogy jöjjek utána.

Bementünk a kívülről kicsinek tűnő terembe és egy hatalmas fehér falfelület fogadott engem meg úgy 1 tucatnyi kényelmesnek tűnő szék. Maga a fal fekete volt, a minél jobb hatás kedvéért és szinte olyan érzése volt az embernek, mintha közeledtek volna a falak. Leültetett az első sorba – ugyanis 2 sorba voltak elhelyezve a székek – és adott egy 3D-s szemüveget. Amíg én elhelyezkedtem ő elment beindítani a filmet, így volt alkalmam egy kicsit körbenézni. Szinte láttam, ahogy a fiúkkal együtt nevetve nézik az egyik horrorfilmet, majd Louis eltűnik mellőlük és egy jelmezbe beront az ajtón.

-Megérkeztem! - mondta egy rekedtes hang a hátam mögül és a hang gazdája lehuppant a mellettem lévő székre. –Volt egy kis probléma a filmmel, de megoldottam! – jelentette ki határozottan.

-Ügyes vagy! – felé fordultam és egy gyengéd puszit leheltem az ajkára.

-Reméltem is, hogy kapok jutalmat, mert majdnem megrázott az áram, amíg próbáltam orvosolni a problémát.

-Az én hősöm! Annyira ügyes vagy Zayn, de nem kellett volna már elindulnia a filmnek?! – már legalább 10 perce ültünk és még mindig nem indult el semmi.

-Várj egy perc és jövök! – mondta és már állt volna fel, de én visszarántottam.

-Nélkülem nem mész sehová! – jelentettem ki határozottan. – Nem hagyom, hogy egy hülye film miatt megrázzon az áram!

-Felőlem megnézheted a probléma forrását, de nem vagyok benne biztos, hogy bírni fogsz vele. – mondta kicsit idegesen, majd felállított és kézen fogva kiinvitált engem a teremből és felvezetett engem a hatalmas márványlépcsőn, ahol egy kis ajtón keresztül lehetett bejutni az vetítő szobáig. Amint beléptünk hatalmas rendetlenség fogadott és valami furcsa kaparást véltem hallani.

Ahogy jobban szemügyre vettem a szobát az egyik sarkában egy kis rágcsálóra letten figyelmes, aki a kábeleket rágcsálta.

-Szóval ez volt a kis probléma?! Egy cuki mókussal nem tudtál elbánni? – kérdeztem tőle, majd odasétáltam a sarokba, ahol a kis állat tevékenykedett. –Téged most szépen ki foglak dobni! – mondtam a kis állatnak, aki rémületében abbahagyta a rágást.

-Igen nem bírtam kidobni, mert valahol állandóan visszaszökik és egyébként sem olyan ártalmatlan, mint ahogy kinéz! Akkorát harapott a kezembe, hogy alig tudtam elállítani a vért, ami a seben keresztül ömlött. Meg egyébként sem szeretem a mókusokat!

-Megharapott?! De hát veszett is lehet, Zayn mutasd a kezedet, amit megharapott! – teljesen meg voltam rémülve, hogy Zayn-nek valami baja esett.

Amint megláttam a véres kezét, rögtön megöleltem és hülyén éreztem magam, hogy ártatlannak hittem azt a kis szörnyeteget, aki ilyet tett a szerelmemmel.

-Meg kéne mutatni egy orvosnak! Várj én tanultam elsősegélyt meg egy kicsit az állatok okozta sebesülések meggyógyításáról is hallottam. Nem bírám ki, ha miattam kórházba kerülnél!

-Miattad?! Hiszen te nem tehetsz róla, hogy az a kis szőrcsomó megharapott! – teljesen elkerekedett a szeme, látszott rajta, hogy nem várta volna, hogy önmagamat hibáztatom az incidens miatt.

-Dehogynem! Ha nem lettem volna olyan makacs, hogy minden áron meg akartam nézni a Titanikot, most nem lenne semmi bajod!

-Jajj hagyd abba önmagad ócsárlását, nincs semmi bajom, ez csak egy harapás! – magához ölelt és a fülembe súgta azt, hogy szeretlek, majd amikor kicsit visszafogottabban ölelt mélyen a nagy barna szemébe néztem, ami engem pásztázott és gyengéden megcsókoltam. Ő visszacsókolt és olyan érzés fogott el, mint amikor először csókolóztunk, csak még annál is erősebb és tisztább.

Több mint 5 perc után teljesen elfogyott a levegőm és kibontakoztam a csókjából. Utna csak meredtünk egymás szemébe és szinte szikrázott köztünk a levegő – mármint jó értelemben – .

Amíg mi bent egymással voltunk elfoglalva, kint a szikrázó napsütést felváltotta a sötét felhők alkotta sötétség, szürkeség. Percek kérése volt, hogy leszakadjon az ég, de kint még minden a maga rendjén folyt.

-Nézd milyen sötétek azok a felhők! – mondtam a különös jelenséget bámulva, ami egyre csak feketedett és sötétségbe vonta az egész tisztást és környékét.

-Tényleg! Ilyen felhőket nem igazán láttam még soha! Teljesen besötétítették a nappalt, mintha a nap megszűnt volna létezni! Remélem, azért nem most van a világ vége, mert én még azért szeretnék pár dolgot elérni az életemben.

-Például? Még egy nyaralót a Föld valamelyik pontján? – kérdeztem kíváncsian.

-Nem éppen! Például szeretnék gyereket, unokákat és hosszú életet szeretnék, nem egy ilyen rövidet.

-Értem! Szóval fel szeretnél nőni és bolodg szeretnél lenni! Nekem is hasonló az életcélom, csak még azt is hozzá kéne tenni, hogy szeretnék egy maradandó dolgot adni a világnak, ami miatt soha nem felejtenek el. És ezt nem úgy szeretném elérni, hogy a te barátnőd vagyok, hanem a semmiből szeretnék karriert építeni!

-Hát az elég nehéz lesz, de ha szeretnéd, segíthetek neked elérni a célod! Mármint a gyerek dolgot! – mondta kaján vigyorral.

-Abban már segítettél, csak remélem, nem jön össze belőle semmi! – mondtam.

-Hát én örülnék egy gyereknek, főleg ha te vagy az anyja! Szerintem nem lenne túl nagy probléma, és biztos a szüleink is örülnének neki.

-Te csak a magad nevében beszélj! Az én szüleim nem fogadnák kitörő örömmel, ha kijelenteném, hogy terhes vagyok!

-Ebben igazad van! Amúgy szerintem megnézhetnénk a TV-nél is a Titanikot, csak mert te annyira szeretnéd!

-És ez csak most jutott az eszedbe?! Már rég nézhetnénk, ha előbb szóltál volna! Szerintem most azonnal kezdjük el nézni!

-Oké, ha sírni fogsz – habár inkább ne tedd – akkor az én vállam mindig szabad! – mondta aranyos kisfiús arckifejezéssel.

-Kedves vagy!

- Ezt én már születésemtől fogva tudom! – igen az egója hatalmas, de a szíve még nagyobb.

Lementünk a nappalihoz és elkezdtük nézni. Zayn arckifejezését nem éppen az érdekel kategóriába sorolnám, inkább olyan leszarom arckifejezést vágott, de azért nézte velem együtt.