Part 17

   Kis gondolkozás után álomba merültem. Amiket álmodtam aznap azt soha sem fogom elfelejteni.  Mind egytől-egyik tökéletes volt és mind Zayn-ről szólt.

   Reggel egy mély hangra lettem figyelmes, aki hozzám beszélt.

 -Amy! Drágám ideje lenne felkelni! A többiek már rég elmentek, csak mi maradtunk! - mondta a mély hang, aki minden bizonnyal Zayn volt.

 -Jól van már kelek! - kinyitottam a szemem és Zayn fölém hajolt. - Mit keresek én egy ágyban? Úgy emlékszem egy réten aludtam el.

 -Igen úgy is volt! Csak éjfél körül hazahoztalak. Mindenki meg volt rémülve, mert már vagy fél órája keltegetlek és azóta nem mozdulsz. Ma megyünk vissza Skóciába, tehát jól tetted, hogy aludtál.

  -Én nem is hallottam, hogy valaki keltegetne! Már nagyon várom azt az egy hetet! 

 -Hát még én! - egy kisfiús mosoly jelent meg az arcán és rám kacsintott. -Na de most fel kéne kelned és át kéne öltöznöd, ahhoz, hogy el tudjunk indulni! Még jó, hogy felébredtél, mert már orvoshoz akartalak vinni!

  -Na látod most megspóroltam neked egy utat! Adj fél órát és már fel is öltözök! Amúgy mennyi az idő?

  -Fél 12. Jó sokat aludtál. - mondta mosolyogva majd kisétált a szobámból.

  Gyorsan felkaptam egy pólót és egy nadrágot a kis bőröndömből, amit ide hoztam és már szaladtam is a fürdőszobába. Nagyjából fél óra múlva kész is voltam és lesiettem a földszintre, ahol már várt engem Zayn.

   Még mielőtt elindultunk volna, elbúcsúztunk a többiektől, akik kint vártak a ház előtt. Nehéz volt tőlük elbúcsúzni, de azzal vigasztaltam magam, hogy nemsokára viszontlátom őket, mint a szüleimet.

     Az odaúton végigcsodálhattam azt a tájat, amit eddig csak sötétben láttam - amikor Londonba jöttünk, akkor nem néztem sehova csak Jenn-re gondoltam - de már akkor is nagyon tetszett. Utunk szinte végigvezetett egész Anglián és rengeteg szép tó mellett mentünk el. A nagyobb városokat már messziről ki lehetett venni és szinte érezni lehetett Anglia sokszínűségét.

     Az úton rengeteget beszélgettünk Zayn-nel, aki kicsit felidézte a gyerekkorát. 

    Amikor odaértünk a nap még magasan járt, úgyhogy úgy döntöttünk körbe sétáljuk a tavat. Egyszerűen gyönyörű volt és rengeteg kiskacsa úszkált rajta békésen. A körülötte lévő buja zöld erdőből kihallatszott néhány madárka hangja, ami kicsit szokatlan volt nekem, hiszen én világ életemben városokban éltem, nem nagyon volt lehetőségem ilyen fajta madárcsicsergést hallani. Azon is nagyon csodálkoztam, amikor a távolban megláttunk egy őzt, aki egy pillanatra megdermedt az emberi zaj hallatán, de után gyorsan továbbfutott. Nem is tudom mennyi ideig lehettünk kint, mert már kezdett sötétedni, amikor visszamentünk a házba. 

   Aznap este nem nagyon volt erőm sokéig fent maradni, úgyhogy elmentem zuhanyozni és már be is bújtam a puha ágyba. Nem telt el sok idő és Zayn is eltette magát holnapra.

   Reggel korán keltünk és felvettük a fürdőruhánkat is mondván, hogy majd biztos fogunk fürdeni a tó kristálytiszta vizében.

   Úgy is lett, amint megreggeliztünk már futottunk is le a tóhoz és "fogócskát" -azaz Zayn bekergetett a vízbe - játszottunk. 

    Mivel Zayn akkor még nem tudott úszni, ezért csak addig jött be amíg leért a lába. Rengeteget fröcsköltük egymást és nagyon jól szórakoztunk.

    Amikor már lilára fagyott a szám kijöttünk a vízből és bementünk a házba ebédelni - ugyanis pontban délkor értünk vissza -. 

    A délutáni program az volt, hogy körbenéztünk a házat körülölelő redőben. Zayn vezetett, de egy idő után már ő sem nagyon tudta, hogy hol járunk.

 -Ugye nem azt akarod mondani, hogy eltévedtünk?! - kérdeztem rémülten.

 -Hát sajnos nagyon úgy tűnik, hogy fogalmam sincs hol vagyunk! - mondta sajnálkozva.

 -A nap állásából nem tudod megállapítani, hogy merre van Kelet vagy Nyugat? - ez volt az utolsó reményem.

 -Hát sajnos nem! Nagyon úgy tűnik, hogy itt töltjük az éjszakát! De nézd a dolgok jó oldalát, legalább nem egyedül tévedtél el, hanem velem! - nem is tudom mit vártam Zayn-től, aki köztudottan egoista.

 -Igazából tényleg jó, hogy nem együl tűntem el, mert akkor nagyon félnék! Így legalább van mellettem egy férfi, aki meg tud védeni az állatoktól! - ezt még magam sem gondoltam komolyan, de azért növelte egy kicsit az egóját ez a mondat.

 -Hát lehet, hogy nem minden állattól tudlak megvédeni! Például, ha megtámad egy zombi vagy egy vámpír, neagyisten egy óriáspók akkor én sem tudok mit tenni!

   Már rendesen kezdett sötétedni és még mindig nem tudtuk, hogy hol járunk és, hogy merre lehet hazamenni, amikor hangokat hallottunk. Pár férfi lehetett, akik valószínű, hogy rosszban sántikáltak. Odamutattam Zayn-nek, hogy hol vannak, amikor egy pillanat alatt felszívódtak.

   Pár perc múlva egyre jobban hallottam az alakokat  akik egyre ilyesztőbbé váltak, már a torkomban dobogott a szívem, amikor az egyik kísérteties hangon megszólított engem.

 -Amy! - mondta az ismeretlen férfiak egyike, majd odaléptek mellénk.