-Szerintem hagyjuk most ezeket a
sok hazugságon alapuló műsorokat és inkább nézzük meg a Titanikot! - mondtam
miután a 6-dik csatornán taglalták a kapcsolatunkat és olyanokat megtudtam
magamról, hogy rendesen elcsodálkoztam.
-Van benne valami! Egyébként mióta is vagy
rúdtáncos? - kérdezte mosolyogva, miután a TV-ben mutattak "rólam"
egy olyan képet, amin épp rúd táncolok.
-Nem is tudom! Mit is mondtak, úgy hat éve.
Asszem 11 évesen kezdtem, mert az anyukám is az volt! - mondtam viccből, az
után a sok hülyeség után, amit rólam terjesztett a sajtó.
-Mutathatnál nekem is pár
trükköt, mert elvileg az apámnak volt egy kocsmája és ott ismerkedtünk össze,
miközben te épp táncoltál. - Csak hogy felidézzük a régi szép időket! - az
elmúlt pár hét alatt rengeteg pletyka kapott szárnyra rólam és Zayn-ről és már
nagyon elegem volt, hogy mindennek elhordtak engem, úgyhogy már csak nevettem
ezeken a téves feltételezéseken.
-Majd mutatok, miután elmentem a
DNS tesztre, amin kimutatják, hogy az "unokatestvéred" vagyok! - na
igen ennél a "hírnél" betelt a pohár és teljesen kiakadtam. Mégis
hogy képzelik, hogy bemocskolják a nevem, csak azért mert éppen a kedvencükkel
járok?! Ennyi erővel azt is kideríthetnék és elhíresztelhetnék, hogy varázsló vagyok,
és most fogok végezni a Roxfortban. Legalább annyi igazság alapja lenne, mint
ezeknek a híreknek, egyszóval semennyi.
-Eléggé felháborító, hogy mit meg
mernek tenni, ezek a riporterek! Utálom, amikor így bemocskolnak egy embert,
akit még nem is ismernek. – mondta idegességét kimutatva, majd aggódó
pillantást vetett rám, amit teljesen meg is értek, hiszen tényleg a végsőkig ki
voltam akadva és legszívesebben odamentem volna és a képükbe nyomtam volna egy
hatalmas tortát, hogy megbánják végre a mondataikat, amivel engem ostromoltak.
-Szerintem sem jó, amit
csinálnak, mert már teljesen össze vagyok törve szellemileg. – mondtam majd
Zayn aggodalmas nézése után hozzábújtam és ő gyengéden elkezdett simogatni
engem.
-Ne félj Eleanor és Danielle is
átélte már egyszer ezeket, szerintem, ha tovább súlyosbodik a helyzet hívd fel
őket, mert én nem igazán tudok segíteni ilyenekben, bárhogy próbálnám
megmásítani a tényeket, a riporterek rögtön elözönlenék az egész várost, ahol
éppen tartózkodok és így csak nagyobb problémát okoznák neked! – mondta és
érezni véltem a csalódottságot benne, amit arckifejezése is tükrözött.
-Jó ötlet felhívom, majd őket, de
most szerintem nézzük meg a Titanikot, mert az legalább leköt engem jó két
órára! – mondtam.
-Ha neked az kell a
boldogságodhoz, hogy láss elsüllyedni egy hajót és megfagyni egy csomó embert…
Felőlem megnézhetjük, de ha a végére sírni fogsz, akkor én előre szóltam, hogy
ez lesz! – mondta majd odaballagott a Blue Ray lejátszóhoz, ami mellett egy
ajtó nyílt és felém nézett. –Te nem jössz? – kérdezte.
-Hova nem jövök? – kérdeztem csodálkozva.
-Hát a mozi terembe, hova
máshova?! Ja, tényleg neked még el sem
mondtam, hogy van egy mozi termem ebben a házban is. – mondta majd a homlokát
fogta és a másik kezével integetett nekem, hogy jöjjek utána.
Bementünk a kívülről kicsinek
tűnő terembe és egy hatalmas fehér falfelület fogadott engem meg úgy 1 tucatnyi
kényelmesnek tűnő szék. Maga a fal fekete volt, a minél jobb hatás kedvéért és
szinte olyan érzése volt az embernek, mintha közeledtek volna a falak.
Leültetett az első sorba – ugyanis 2 sorba voltak elhelyezve a székek – és adott
egy 3D-s szemüveget. Amíg én elhelyezkedtem ő elment beindítani a filmet, így
volt alkalmam egy kicsit körbenézni. Szinte láttam, ahogy a fiúkkal együtt
nevetve nézik az egyik horrorfilmet, majd Louis eltűnik mellőlük és egy jelmezbe
beront az ajtón.
-Megérkeztem! - mondta egy
rekedtes hang a hátam mögül és a hang gazdája lehuppant a mellettem lévő
székre. –Volt egy kis probléma a filmmel, de megoldottam! – jelentette ki
határozottan.
-Ügyes vagy! – felé fordultam és
egy gyengéd puszit leheltem az ajkára.
-Reméltem is, hogy kapok
jutalmat, mert majdnem megrázott az áram, amíg próbáltam orvosolni a problémát.
-Az én hősöm! Annyira ügyes vagy
Zayn, de nem kellett volna már elindulnia a filmnek?! – már legalább 10 perce
ültünk és még mindig nem indult el semmi.
-Várj egy perc és jövök! – mondta
és már állt volna fel, de én visszarántottam.
-Nélkülem nem mész sehová! –
jelentettem ki határozottan. – Nem hagyom, hogy egy hülye film miatt megrázzon
az áram!
-Felőlem megnézheted a probléma
forrását, de nem vagyok benne biztos, hogy bírni fogsz vele. – mondta kicsit
idegesen, majd felállított és kézen fogva kiinvitált engem a teremből és
felvezetett engem a hatalmas márványlépcsőn, ahol egy kis ajtón keresztül
lehetett bejutni az vetítő szobáig. Amint beléptünk hatalmas rendetlenség
fogadott és valami furcsa kaparást véltem hallani.
Ahogy jobban szemügyre vettem a
szobát az egyik sarkában egy kis rágcsálóra letten figyelmes, aki a kábeleket
rágcsálta.
-Szóval ez volt a kis probléma?!
Egy cuki mókussal nem tudtál elbánni? – kérdeztem tőle, majd odasétáltam a
sarokba, ahol a kis állat tevékenykedett. –Téged most szépen ki foglak dobni! –
mondtam a kis állatnak, aki rémületében abbahagyta a rágást.
-Igen nem bírtam kidobni, mert
valahol állandóan visszaszökik és egyébként sem olyan ártalmatlan, mint ahogy
kinéz! Akkorát harapott a kezembe, hogy alig tudtam elállítani a vért, ami a
seben keresztül ömlött. Meg egyébként sem szeretem a mókusokat!
-Megharapott?! De hát veszett is
lehet, Zayn mutasd a kezedet, amit megharapott! – teljesen meg voltam rémülve,
hogy Zayn-nek valami baja esett.
Amint megláttam a véres kezét,
rögtön megöleltem és hülyén éreztem magam, hogy ártatlannak hittem azt a kis
szörnyeteget, aki ilyet tett a szerelmemmel.
-Meg kéne mutatni egy orvosnak! Várj
én tanultam elsősegélyt meg egy kicsit az állatok okozta sebesülések meggyógyításáról
is hallottam. Nem bírám ki, ha miattam kórházba kerülnél!
-Miattad?! Hiszen te nem tehetsz
róla, hogy az a kis szőrcsomó megharapott! – teljesen elkerekedett a szeme,
látszott rajta, hogy nem várta volna, hogy önmagamat hibáztatom az incidens
miatt.
-Dehogynem! Ha nem lettem volna
olyan makacs, hogy minden áron meg akartam nézni a Titanikot, most nem lenne
semmi bajod!
-Jajj hagyd abba önmagad
ócsárlását, nincs semmi bajom, ez csak egy harapás! – magához ölelt és a fülembe
súgta azt, hogy szeretlek, majd amikor kicsit visszafogottabban ölelt mélyen a
nagy barna szemébe néztem, ami engem pásztázott és gyengéden megcsókoltam. Ő
visszacsókolt és olyan érzés fogott el, mint amikor először csókolóztunk, csak
még annál is erősebb és tisztább.
Több mint 5 perc után teljesen
elfogyott a levegőm és kibontakoztam a csókjából. Utna csak meredtünk egymás
szemébe és szinte szikrázott köztünk a levegő – mármint jó értelemben – .
Amíg mi bent egymással voltunk
elfoglalva, kint a szikrázó napsütést felváltotta a sötét felhők alkotta sötétség,
szürkeség. Percek kérése volt, hogy leszakadjon az ég, de kint még minden a
maga rendjén folyt.
-Nézd milyen sötétek azok a
felhők! – mondtam a különös jelenséget bámulva, ami egyre csak feketedett és
sötétségbe vonta az egész tisztást és környékét.
-Tényleg! Ilyen felhőket nem
igazán láttam még soha! Teljesen besötétítették a nappalt, mintha a nap
megszűnt volna létezni! Remélem, azért nem most van a világ vége, mert én még
azért szeretnék pár dolgot elérni az életemben.
-Például? Még egy nyaralót a Föld
valamelyik pontján? – kérdeztem kíváncsian.
-Nem éppen! Például szeretnék
gyereket, unokákat és hosszú életet szeretnék, nem egy ilyen rövidet.
-Értem! Szóval fel szeretnél nőni
és bolodg szeretnél lenni! Nekem is hasonló az életcélom, csak még azt is hozzá
kéne tenni, hogy szeretnék egy maradandó dolgot adni a világnak, ami miatt soha
nem felejtenek el. És ezt nem úgy szeretném elérni, hogy a te barátnőd vagyok,
hanem a semmiből szeretnék karriert építeni!
-Hát az elég nehéz lesz, de ha szeretnéd,
segíthetek neked elérni a célod! Mármint a gyerek dolgot! – mondta kaján
vigyorral.
-Abban már segítettél, csak remélem,
nem jön össze belőle semmi! – mondtam.
-Hát én örülnék egy gyereknek,
főleg ha te vagy az anyja! Szerintem nem lenne túl nagy probléma, és biztos a
szüleink is örülnének neki.
-Te csak a magad nevében beszélj!
Az én szüleim nem fogadnák kitörő örömmel, ha kijelenteném, hogy terhes vagyok!
-Ebben igazad van! Amúgy
szerintem megnézhetnénk a TV-nél is a Titanikot, csak mert te annyira
szeretnéd!
-És ez csak most jutott az eszedbe?!
Már rég nézhetnénk, ha előbb szóltál volna! Szerintem most azonnal kezdjük el
nézni!
-Oké, ha sírni fogsz – habár inkább
ne tedd – akkor az én vállam mindig szabad! – mondta aranyos kisfiús
arckifejezéssel.
-Kedves vagy!
- Ezt én már születésemtől fogva
tudom! – igen az egója hatalmas, de a szíve még nagyobb.
Lementünk a nappalihoz és elkezdtük
nézni. Zayn arckifejezését nem éppen az érdekel kategóriába sorolnám, inkább
olyan leszarom arckifejezést vágott, de azért nézte velem együtt.