Az egész úton csak nevettem, mert Zayn olyan vicces dolgokat mesélt a kiskoráról, meg arról amikor bekerült a bandába, hogyan viszonyult a többiekhez és hogyan élte meg a hírnevet.
Biztos, hogy jó kedvre akart deríteni, nehogy magamat hibáztassam már megint és ez sikerült is neki. Azt a szimpla 5 órát végignevettem. Remek volt a hangulatom, amikor Londonba értünk. Sokszor voltam már itt de mindig lenyűgözött. Hozzá képest Manchester egy poros kisváros volt, pedig azért az a város sem kisváros. Úgy tudom Eleanor is manchesteri erre rá is kérdeztem és Zayn kicsi gondolkozás után bólintott és kijelentette, hogy ha Eleanor nem Louis-val van akkor mindig a szülővárosában tartózkodik. Louis is sokszor meglátogatja ott és mesélte Zayn-nek, hogy már nem egyszer láttak engem és mindig arra gondoltak, hogy mennyire összeillene ez a csaj Zayn-nel. Erre elmosolyodtam. Sajnos nem több idő beszélgetni, mert megérkeztünk a kórházhoz.
Amikor kiszálltunk két testőr lépett oda hozzánk civil ruhában és bekísért minket. A kórházban megcsapott az enyhén klórszagú levegő, amitől rám jött az allergia. Miután elmúlt már fent is voltunk a legfelső emeleten, ahol a barátnőmet ápolták. Mély levegőt vettem és kiléptem a lift-ből. A folyosón ott volt mindenki: Eleanor, Danielle, Liam, Louis, Harry, Niall. Felnéztek amikor odértünk és köszöntek. Elég meggyötört volt az arckifejezésük, ígyhát inkább nem kezdeményeztem a beszédet. Egy kis idő után Harold szólalt meg.
-Jennifert el akarják küldeni az elvonóra, mert azt hiszik, hogy egy alkoholista! Könyörgöm mondjátok, hogy ezt nem tehetik meg!
-Az anyukám ügyvéd, így én a jogi könyveken nevelkedtem fel, de sajnos erre nincs törvény, hogy kit küldenek elvonóra. Sajnálom Harry! - megveregettem a vállát és egy bíztató mosolyt küldtem felé. Nem igazán sikerült felvidítanom.
-Akkor nagy a baj! Az legalább három hónap, addig meg nem tudok rá várni! - teljesen ki volt készülve szegény.
-Valahogy csak meg lehet magyarázni nekik, hogy nem alkoholista. Én vagyok a legjobb barátnője nekem csak hisznek, hiszen kiskorom óta ő a legjobb barátnőm. Egymás nélkül ki sem mozdulunk sehova.
-Sajnos ezek elvakultak és azt mondják, hogy "jót" akarnak neki! - ebben az egy mondatban teljes szívfájdalmát kiadta, mert ezután nem igazán szólt egy szót sem.
-Mikor lehet bemenni hozzá? - kérdeztem a többiektől.
Egy aranyos lány lépett oda hozzám, azt hiszem már láttam. Tényleg, emlékszem is amikor először találkoztam velük Manchesterben. Valami nagyon vicceset mondhatott Louis, mert nagyon nevetett. Lehet, hogy pont azt mondta, hogy összeillünk Zayn-nel.
-Szia! Eleanor vagyok! Lehet, hogy nem ez a megfelelő pillanat bemutatkozni, sajnálom, hogy így kellet talákoznunk! - kezet fogtunk majd kinyögtem én is egy sziát.
-Egyébként már találkoztunk Manchesterben! Sokszor láttalak titeket. Ti tényleg mindenhova együtt mentek. Az a legviccesebb, hogy Louis-val pont azt beszéltük már akkor is, hogy te meg Zayn nagyon összeilletek!
-Most már értem min nevettetek annyira amikor elmentem mellettetek.
-Hát igen!
-Egyébként azt mondta az orvos, hogy nemsokára meg lehet őt nézni! - felcsillant a remény lángja a szememben. Odalépett a másik lány is akinek még a járásából is lehetett látni, hogy táncos.
-Szia! Valószínűleg ki tudtad következtetni, hogy Danielle vagyok!
-Szia! Igen, még a járásodból is lehet látni, hogy táncos vagy! - ezután elmosolyodott.
-Hát igen, az egész életem a tánc tölti ki. Na meg Liam! - ezután a kórházban másodszor mosolyogtam.
-Hát én nem igazán tudok táncolni, úgyhogy engem bárki tanítana akkor is béna lennék!
-Majd én megtanítalak egy szebb napon! - mondta nevetve. Hihetetlen milyen jó fej mindkét lány.
-Félek, hogy nagy fába vágtad a fejszét, de majd összehozzuk valahogy!
-Az biztos! Vagy ne legyen a nevem Danielle Peazer! - mindenki elkezdett nevetni, még Harold is.
Egy nővér lépett ki az ajtón és azt mondta, hogyha nem bírunk magunkkal haza kell mennünk. Kis idő után még egy nővér jött ki aki közölte, hogy mindannyian bemehetünk.
A barátnőm ott ült az ágyon és sugárzott az örömtől. Nem is értem miért tartják bent ennyi ideig ha ilyen jól van.
-Sziasztok! Ezek a hülyék azt mondják, hogy nekem bent kell feküdnöm még 2 hétig, de szerintem meg semmi bajom! - sugárzott az örömtől én pedig megelőzve Harry-t azonnal átöleltem. Harold bosszankodott egy ideig, de aztán ő is megölelte.
-Te én meg foglak szöktetni, mert már nagyon hiányoznak a hülyeségeid! - mondtam nevetve.
-Jó is lenne! Nem tudom elhinni, hogy elvonóra akarnak küldeni! Te tudod a legjobban, hogy nem szoktam csak ritkán alkoholt fogyasztani!
-Hát igen! Csak Manchester-ben szoktál. Ott meg egy évben egyszer bulizunk.
-Ezt megmagyarázhatnád az orvosoknak meg a szüleimnek is!
-Tényleg! Hol vannak a szüleid?
-Hazafelé tartanak Ausztráliából. Megnézték az állatainkat, hogy jól vannak-e.
-Az enyémet is megnézték? Nem tudnák a kengurum nélkül élni! - mondtam teljes mosollyal. A többiek csak néztek, nem értették, hogy mióta van nekem kengurum.
-Ja őt is! Képzeld megtanulta a tripla szaltót! - na itt teljesen elvesztették a fonalat és csak nevettek.
-Jaj! De ügyes! Rég nem voltam Ausztráliában! - most, hogy mondta elkezdett hiányozni Ausztrália, ahol szinte a legtöbbet éltem.
-Majd elviszlek egyszer, ha lesz időm! - mondta Zayn.
Bejött a nővér és közölte, hogy ki kell mennünk innen, mert nem éjszakázhatunk itt. Mivel a barátnőm jól volt, ezért úgy döntöttünk, hogy holnap visszautazunk Skóciába. Addig is Zayn házába mentünk. Hihetetlen milyen szép a háza. Hatalmas és modern, pont mint a Skóciai nyaralója, csak ez egy kertvárosi részében volt Londonnak, nem az erdő közepén. A fiúk háza mellette volt. Mindannyiuknak külön rezidenciája van, de mégis olyan közel, hogy úgy érzi az ember, hogy szinte egy házban lakik mind az 5 srác.
Elvégeztem a lefekvéshez szükséges műveleteket és indultam is lefeküdni. Hihetetlen hamar elnyomott az álom.
Másnap Zayn ébresztett fel, hogy ha haza akarunk érni - azaz a nyaralóba - akkor indulni kéne. Felöltöztem és már be is pattantam a kocsiba, ahol Zayn várt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése