Part 23

Azt hiszem kis magyarázattal tartozom, mielőtt elolvasnátok a részt. Az utóbbi időben enyhén - nagyon - elhanyagoltam a blogot. Szörnyen sajnálom, cserébe duplahosszú lett ez a rész és 2 jelentős pillanat is bele lett rakva. Nem húzom tovább az időt, jó olvasást és elnézést a "kis" kihagyás miatt.

-Elbeszélgettem egy kicsit a hugicámmal, aki megbánta, hogy kioktatott téged! – mondta önelégült vigyorral a képén.

-Ugye nem bántottad? – kérdezte aggodalmaskodva Trisha.

-Nem, csak egy kicsit beolvastam neki, hogy nem így kéne viselkedni a barátnőmmel, akit most hoztam ide először! – mondta még mindig vigyorogva.

-Nagyon kedves tőled, hogy próbálsz megvédeni, de nem gondolod, hogy nekem kéne vele beszélnem, hogy jobban megbízzon bennem?! – kérdeztem kicsit felhangon.

-Neked nem kell semmit tenned, én mindent megcsinálok helyetted, főleg, hogy a húgomról van szó, aki kicsit furcsa, amióta híres vagyok. – mondta

-Oké köszönöm! – zártam le a keletkezőben lévő vitát - Egyébként ma mit fogunk csinálni? – tereltem másra a témát.

-Úgy gondoltuk, hogy egy kis baseball-t szervezünk, mert Zayn említette, hogy imádod az amerikai kultúrát. – mondta Yaser.

-Ez nagyon kedves önöktől, de csak miattam ne játsszunk olyat, amit senki sem szeret rajtam kívül! – mondtam ugyanis meglepődtem, hogy mindegyikük milyen figyelmes, főleg Zayn, hiszen csak egyszer említettem neki, hogy szeretem az amerikai sportokat.

-Ez csak természetes! A fiam barátnőéért mindent! – mondta Trisha.

-Ja csak nehogy találkozzunk más vámpírokkal, akik megérzik a csábító embervéred! – mondta gondolom viccből Waliya, amin mindannyian elkezdtünk nevetni.

-Na igen, úgy látszik elvtársra találtál Waliya, mert Amy imádja az Alkonyatot, meg a Titanikot! – mondta Zayn.

-Na végre egy normális lány! Szóval Jacob vagy Edward? Hmm? – kezdett faggatni a kedves lány, Waliya.

-Zayn! – mondtam, ugyanis nem tudtam eldönteni, hogy melyiket válasszam. Ezen a válaszon nevetgéltünk egy jót, majd adtak nekem egy baseball ütőt, és kimentünk a hatalmas hátsó kertbe, amiben egy sportrészleg is fellelhető. Ezt anno Zayn ajándékozta nekik, az első fizetéséből.

A csapatbeosztásban Yaser segített, így a két csapat így alakult: Zayn Yaser és Waliya alkottak egy csapatot, én pedig Tricia-val és Doniya-val játszottam. Hát igen, sajnos gondolhatjátok, hogy nem mi nyertünk, ugyanis a két férfi együtt nevetségesen gyorsan porrá verte szerény csapatunkat. Este duzzogtam egy kicsit, amiért Zayn olyan kíméletlenül elvert engem a hazafutásoknál, de ő hamar kiengesztelt, így mire elaludtam, már minden rendben volt köztünk.

Másnap egy kis városnézést terveztünk, csak mi ketten, amíg Tricia és a lányok bevásároltak, Yaser pedig elment elintézni ügyes-bajos dolgait. Mostanra azt mondom, bárcsak ne tettük volna! De ne szaladjunk ennyire előre.

Reggel Zayn mellett ébredtem a pihe-puha ágyban. Amikor felébredtem ő már fent volt és csak mosolygott rám.

-Min mosolyogsz? – kérdeztem tőle.

-Amikor téged nézlek, mindig elmosolyodom, mert annyira szép vagy, hogy egyszerűen hihetetlen. – súgta hangja rekedtes hangzásával a fülembe. Ezután szorosan hozzábújtam, jelezve, hogy nagyon szép mondatnak véltem. –Figyelj szerintem ne halasszuk el nagyon a városnézést, ilyenkor a legszebb, amikor kihaltak az utcák, és nem botlunk minden egyes négyzetméteren egy-egy vágyakozó rajongóba!

-Rendben! Adj 20 percet és kész is leszek! – mondtam, majd egy gyors puszit nyomtam az ajkaira és már fel is pattantam az ágyból, hogy felöltözzek.

Miután elkészültünk és kiléptünk a házból, a szemünkbe sütött a szikrázó nap – ami tegyük hozzá Angliában elég ritkaszámba megy – és az égen egy felhőt sem láttam, akárhogy is néztem a szépséges égszínkék kavalkádot.

Zayn rákulcsolta a kezét a kézfejemre és így indultunk neki a kisebb túrának. Megnéztük a főteret és a parkokat, amikben elidőztünk egy keveset, mondván nem sokat járunk Bradford-ba, élvezzük ki minden egyes percét a „nyaralásunknak”. Hiszen Zayn ezután csak próbált, és próbált és még többet próbált. Na de térjünk vissza a történethez.

A nap már magasan járt, amikor is úgy határoztunk, hogy felkeresünk egy csendes kis éttermet, ahol úgymond elbújhatunk a sok Directioner elől. Amikor ránéztem az órára, azt hittem elájulok, hiszen már délután három óra volt, és este már indultunk volna vissza Manchester felé, hogy hazavigyen engem, és ő visszamehessen Londonba.

-Zayn! 3 óra van, kicsit sietni kéne, mert még össze se pakoltunk! – mondtam kicsit frusztráltan, bárcsak ne tettem volna! Ami ezután következett azzal magamra robbantottam a poklot, és ami  a legszörnyűbb ezzel rengeteg ember veszélybe került.

-Rendben! Tudok itt egy sikátort, ahol meg lehet rövidíteni az utat, csak az a baj, hogy oda nem süt be a napfény, és így elég sötét és hűvös hely! – mondta és a karomat egy kis utcácska felé vonta.

Amikor odaértünk tényleg kezdtem fázni és rendkívüli rossz érzés fogott el. Megéreztem, hogy valami szörnyűség fog következni, mert a következő pillanatban egy hangos üvöltést hallottam, és Zayn lerántott egy szemetes mögé, ahol jól lehetett látni az eseményeket.

Hirtelen egy segítségért kiáltozó férfi hangjára lettem figyelmes. Talán megláthatott minket, ugyanis velőtrázó ordítással fűszerezte gyilkos „áriáját”. Hamarosan egy újabb férfi bukkant fel, aki tetőtől-talpig feketében volt, s kezében egy pisztolyt szorított. Embert nem kímélő módon förmedt rá a másikra, aki még mindig az életéért esedezett.

-Mégis mit képzelsz magadról! Számomra te egy senki vagy, ez nekem a munkámhoz tartozik, és a munkámat, akkor tudom szépen befejezni, ha elmondod nekem azt, amit láttál. – mondta fagyos hangon.

-De, de én nem láttam semmit, ártatlan vagyok, hagyj élni! – dadogta a férfi.

-Csúnya dolog a hazugság! Hazudni bűn, drága barátom, hazudni bűn! És amiért te most hazudsz nekem meg kell lakolnod! Viszlát a halálban, drága „testvérem”. –mondta és egy hatalmas dobhártyaszaggató lövést adott le. Végignéztem, ahogy összecsuklik szegény férfi és, ahogy elönti a fehér igét a meleg, friss vér. Teljesen lesokkoltam és véletlenül elkiáltottam magam.

Zayn alig tudott beljebb húzni, hogy látótávolságon kívül legyek. Teljesen elárasztotta az agyamat az a borzalmas tudat, hogy épp most láttam, ahogy egy ártalmatlan férfi tétlenül összecsuklik, és egy sorozatgyilkos felfigyelt ránk. És akkor kapcsoltam. Te jó ég egy bérgyilkossal van dolgunk, aki minket keres, amiért én olyan felelőtlen voltam, hogy felhívtam magunkra a figyelmet.

Szinte alig kaptam levegőt, még úgy is, hogy Zayn szorosan magához vont engem, és eltakarta a testem, hogy véletlenül se engem lásson meg.

-Hol vagy, te szerencsétlen, meg foglak ölni, ha nem jössz elő! Ne játssz velem macska egér játékot, mert megbánod! Te leszel a következő, aki ebben az utcában, az én kezem által jut a túlvilágra! – mondta kíméletet nem ismerő hangleejtéssel. Szinte már kezdtem feladni, amikor egy kocsi hangjára lettem figyelmes. 

A következő pillanatban csak annyit láttam, hogy kiugrik egy nagydarab férfi a kocsiból és egy lövést ad le a gyilkosra, de ő sem tétovázott, egy pillanat alatt visszaadta a lövést, ami telibe talált. Egy újabb férfi rogyott össze az út közepén, ahol ő is percekig kényszerült haláltusáját megvívni. Amíg a vonagló halálán lévő férfit néztem, addig a bérgyilkos a kocsiba ült és kihajtani készült, mert hallotta a közelben lévő rendőrsziréna hangját.

Ez így még szép is lett volna, de sajnos az utca végéből találkozott a tekintetem az övével, és így lelepleztem magunkat.

Hatalmas nagy szerencsénk volt, hogy valaki kihívta a rendőröket, mert különben már rég nem lennénk az élők sorai között. Amint kihajtott az utcából azonnal hangosan sikoltozva kezdtem el zokogni a felgyülemlett feszültség miatt.

A rendőröknek csak bőgve, artikulálatlanul tudtam elmesélni, hogy mi is történt valójában, de Zayn segített és így a gyilkossági nyomozást két tanúval ki tudtuk segíteni. Már csak az volt a probléma, hogy fekete ruhás kis „barátunk” a legnagyobb szellem az Egyesült Királyságban, tehát eddig nem volt soha egy szemtanúja sem a gyilkolásának és soha nem kapták el, álnéven él, minden egyes gyilkolás után – elég sok név van már az általa meghaltak között – nyom nélkül lelép, és már a következőt tervezi, amikor elmenekül onnan.

A legrémisztőbb ebben a férfiben, hogy egész élete során csak mi láttuk és éltük túl a „küldetését”, így nagy rá az esély, hogy visszajön értünk, és mi is felkerülünk képzeletbeli listájára.

Miután kizokogtam magam, és az összes sminkem lefolyt – szörnyen nézhettem ki – a rendőrökkel bementünk az őrsre, ahol most már normálisan el tudtam magyarázni a történtetek, és a grafikusoknak segítőkészen elmondtam az arcvonásait, amit eddig soha senki nem látott. Most, hogy elkészítették, olyan szintű félelem hatolt belém, amit még soha nem éreztem.

A fantomképről mosolygott rám a világ egyik legveszélyesebb bűnözője, akinek az arcát az egész világon csak én láttam.

Tudtam, hogy vissza fog jönni értem, csak azt nem, hogy mikor. Nem végez félmunkát, egészen biztos, hogy el fogja tüntetni a nyomokat, amiket maga után hagyott.

Gondolataimból ébredve arra lettem figyelmes, hogy Trisia és Yaser háza előtt állok, és Zayn kezét fogva lépkedek a család felé.

-Te jó isten! Mi történt veletek? – kérdezte aggodalmasan Trisia.

-Á csak egy sorozatgyilkos rákattant Amy-re, mert végignéztünk, ahogy megöl két embert, és meglátta az arcát. – Zayn megpróbálta könnyeden kimondani, de nem sikerült neki, hangjában teljes meggyötörtség és félelem visszhangzott. Trisia arcára kiült a teljes rémület Yaser pedig a lehető leggondterheltebben vizslatott minket.

-Azonnal haza kell, vidd Amy-t! Itt nincs biztonságban! Zayn nagyon vigyázz rá, maradj vele minden percben, az Olimpia most nem olyan fontos, mint a barátnőd élete! Összepakoltuk a bőröndötöket, mert éreztük, hogy valami baj történt! – hadarta el Yaser, aki a világon a lehető legjobb tanácsokat tudja adni.

-Rendben! Ti is legyetek óvatosak, ki tudja, hogy mennyit tudott meg a családunkról! – mondta Zayn, majd szorosan átölelt mindkét szülője, és bepakoltuk a Rang Roverbe – Ferrarival nagyobb bajunk esett volna, mert az nem golyóálló – és már indultunk is.

A nap már rég lement és a félhomályban még gondterheltebbnek tűnt a helyzetünk. Lassan kihajtottunk a városból, ami még a rémisztő események után is a szívemhez nőtt, és ráhajtottunk az autópályára, ahol szinte már kínos csendben utaztunk végig.

Zayn majdhogynem kitaposta az egész pedált, olyan gyorsan és kissé idegbetegen – nem csodálom, hiszen ő is ugyan azt élte át, mint én – vezetett.

Rengeteg táblát elhagytunk, az M62-es autópálya szinte kihalt volt. Ilyenkor mindenki otthon tölti az idejét a családjával, nem pedig sorozatgyilkosok elől menekül. De jó nekik!

Az eredetileg 52 perces utat már majdnem megtettük, amikor egy száguldó sportkocsit véltünk felfedezni az autópálya azon oldalán, ahol egyébként mi mentünk.

Ezzel nem lett volna semmi probléma, de ez az autó egyenesen szembe jött velünk, és nagyon úgy tűnt cseppet sem zavarja, hogy éppen nekünk fog ütközni frontálisan.

Te jó ég! Egy kocsi száguld felénk, amit nem érdekel, hogy itt fogunk meghalni! Villámként csapott belém a gondolat és úgy láttam Zaynbe is.

-Az ott a fekete alak a hátsó ülésben! – suttogtam Zaynnek, aki gondterhelten nyugtázta egy bólintással, hogy ő is látja.

Olyan erővel hatolt bele a gondolat a fejembe, hogy pillanatokon belül mindketten meghalunk, hogy szinte fizikai fájdalmat éreztem, még az ütközés előtt.

És akkor egy nagy villanást láttam. Úgy éreztem kiszálltam a testemből, mert teljesen kívülről figyeltem az eseményeket.

Zayn erőteljesen megrázkódott, szinte majdnem nekilökődött a szélvédőnek, de úgy láttam, hogy túl fogja élni. Szinte könyörögtem, ha én meghalok, akkor legalább Ő élje túl, és legyen egy boldog élete.

Miután úgy láttam Zayn mozog és próbál felém fordulni, hangosan üvöltözött vagy fájdalmában, vagy a látványomtól. Hát igen, nem voltam egy szívdöglesztő ebben a helyzetben.

Mellkasomnak nekicsapódott ezernyi üvegszilánk, több sebből véreztem, és szinte alig lélegeztem. Várjunk csak, ha az ott én vagyok, akkor most, hogy láthatom önmagam kívülről? Ezen a kérdésen kezdtem el tűnődni, amikor hatalmas fájdalmamban – igen ebben a pillanatban nyilallt belém a fájdalom – még egyszer ránéztem a tehetetlen Zaynre, aki engem rázogatott, hogy felkeltsen és egy pillantást vetettem a másik kocsira, aminek a sofőrje is az én helyzetemben volt.

Azt már nem láttam hova tűnt a bérgyilkos, mert elsötétült előttem minden.

Miután felébredtem egy fehér lepellel elhomályosított próbateremben találtam magam, ahol Zayn várt rám.

-Te hogy kerülsz ide? – kérdeztem tőle, mert ezt nagyon nem értettem. Csupa feketébe volt öltözve, de még így is nagyon helyes volt.

-Hát megérkeztél Amy! Már rég óta várok rád. – mondta és kajánul elmosolyodott. Nem tetszett nekem ez az egész, nagyon nem. – Gyere ölelj meg! – mondta

Már majdnem elindultam, amikor egy hang a fejemben megszólalt. „Ő nem Zayn, nem lehet! Zayn még él, te pedig haldokolsz. Ez egy csapda. Ne add fel az életed, még nagyon fiatal vagy. Zayn szeret téged, a többiek is mind jó véleménnyel vannak rólad. Mindannyiuk barátnője megkedvelt téged. Gondolj bele mekkora teher lenne ez nekik ha most itt hagynád őket. A szüleidről meg nem is beszélve.”

És akkor átgondoltam az egészet. Mintha a hang mély lett volna. Ez nem az én hangszínem. Sokkal inkább… Zayn! Hiszen Ő még életben van, és hozzám beszél! Miatta túl kell éljem! Nem halt meg! Szörnyű állapotban lehetek, ha ilyen könyörgő a hangszíne. De ez azt jelenti, hogy nem haltam meg!

-Sajnálom, de te nem Zayn vagy! Nem foglak megölelni, mert az igazi éppen a kórházban próbál belém életet lehelni. És ha nem haragszol, most visszatérek az élőkhöz! – mondtam ki az ál Zaynnek, és abban a pillanatban szétfoszlott és a sűrű fehér köd helyett csak egy nagy feketeséget láttam.

Harmadik díjam

Hatalmas köszönet a díjért Butterfly Girl-nek

Miután megkaptad a díjat...

...tedd ki a blogodra!Ha ez kész...

...írj öt dolgot magadról!Ha ez is kész...

...válaszolj azokra a kérdésekre,amiket feltettek neked!És ha ez is kész...

...tegyél fel öt kérdést annak,akinek küldöd!Végül...

...küldd tovább öt embernek :]

5 dolog magamról:

1. Imádok sportolni

2. Imádom az 1D-t (micsoda meglepetés)

3. Rengeteget olvasok

4. J. K. Rowling az egyik nagy példaképem

5. Imádom olvasni a fanfiction-öket

Kérdések:

1. Ki a kedvenc bandatagod? Hát igazából mindegyiket szeretem nem tudnám eldönteni, hogy ki a kedvencem, mert ez minden pillanatban változik. Most per pillanat talán Zayn a kedvencem, de holnap már más a véleményem xD

2. Mióta írod a blogod? December 21. óta

3. Kedvenc szín? Rózsaszín, lila, kék

4. Babonás vagy? Húú nagyon! Én hiszek minden ilyesmiben.

5. Kedvenc videó klip? Na egy másik kérdés, amire nem tudok választ adni! Talán az 1D-től a One Thing, de ez is naponta változik nálam, úgy globálisan pedig David Guetta I can only imegine, talán...

Az 5 kérdésem:

1. Mi a véleményed Zayn új hajáról? (micsoda érdekes kérdés xD)

2. Hogyan szeretted meg a One Direction-t?

3. A történetedben a főszereplő lány mennyire kapcsolódik a személyiségedhez?

4. Szerinted létezik fiú-lány barátság?

5. Te hiszel a természetfeletti lényekben? (értsd vámpír, varázsló, boszorkány, démon)

Akiknek küldeném: 

Szandee:D

Heylin.

Dodó

Hope

stella*

Part 22

Miután a kedves főszereplője a filmnek lerajzolta félig meztelenül Rose-t Zayn egy számomra érthetetlen mondatot benyögött.

-Tessék? – kérdeztem tőle érdeklődve, habár volt pár tippem min agyalhatott most elsősorban.

-Csak annyit mondtam, hogy támadt egy ötletem, amit ez a film adott. Mit szólnál, ha lerajzolnálak meztelenül? – kérdezte kaján vigyorral az arcán.

-Nos az elég furcsa lenne! Ja és mégis mi szükséged van a festett testemre, ha itt ülök melletted, mint hús-vér ember?

-Majd, ha próbákra kell járnom az Olimpia miatt, akkor előveszem a képet és gyönyörködök benne! – mondta még mindig azzal a csibész kisfiús mosollyal az arcán.

-Ja hogyne! Majd énekled a szólódat és akkor előhúzod a képet? – számomra érthetetlen volt a pasi logika és sajnos a mai napig is vannak sötét foltok, amikor néha-néha őrültséget mond vagy csinál.

-Hmm ez nem is olyan rossz ötlet! Majd a fellépésre is magammal viszem és erőt merítek belőle. – jelentette ki nemes egyszerűséggel, majd a szemével végigpásztázott engem. –Azt hiszem már most bele is kezdek, de előtte meg kéne valahogy szabadítsalak a ruháidtól, aminek úgy érzem tudom is a módját!

-Jajj Zayn, te olyan perverz vagy! – csak ennyit tudtam kinyögni, ugyanis máris elkezdte kigombolni az ingemet. – Figyelj, én még mindig igényt tartok a film megnézésére, majd utána a tiéd leszek ígérem!

-Ne már! Fontosabb egy rohadt film, mint én?! Nálam semmi sem fontosabb én vagyok Zayn Javadd Malik! – mondta felháborodottan, de a szája szélén ott bujkált egy mosolyféleség.

-Oké én pedig Amy Anne Rose vagyok, ha már a neveknél tartunk! – mindketten jót nevettünk, majd észrevettük, hogy kint ismét átvette a világosság az uralmat. – Nézd! Eltűntek azok a sötét felhők, amit előbb láttunk!

-Látod, amint abbahagytuk a Titanikot, a nap is kisütött! Ez egy jel, méghozzá annak a jele, hogy most van fontosabb dolgunk is ennél! – újra elővette a kaján rosszfiús mosolyát.

-Nem a nászutunkat töltjük, hanem kikapcsolódni jöttünk, engem meg a filmnézés teljesen kikapcsol!

-Hát a nászutunkon nem hagynám, hogy egy percig is ne velem törődj! – komolyan olyan volt Zayn, mint amilyen a mi Haroldunk szokott.

-Harold útinaplót adott neked, hogy mit tegyél, vagy mi? – kérdeztem tőle nevetve.

-Valami olyasmi! De hát be kell ismerjem egyszer már bejött a tanácsa, és most is be fog! – Zayn szabályosan felhúzta a füléig a száját, annyira mosolygott.

Végül annyi ideig győzködtem, hogy nézzük meg a filmet, hogy utána megnéztük, csak az volt a probléma, hogy elsírtam magam, ugyanis eléggé érzékeny vagyok, így Zayn vigasztalt meg egy Harold féle módszerrel, ami nem fér bele a 12-es, sőt a 16-os karikába sem, tehát inkább nem részletezném.

Másnap buliztunk egy jót, aminek megint Harold-féle tananyag lett a vége, amiben igen sok fekete folt van, hogy pontosan mi történt, arra egyikünk sem emlékszik. Még arra sem emlékeztem, hogy védekeztünk-e, ami nagyon riasztó volt számomra.

A nyaralásunk további részét a tó mellett töltöttük, ahol rengeteg élményt szereztem – nem kell félreérteni – és határozottan örültem annak, hogy Zayn egy kicsit lenyugodott perverz gondolataival.

Egyszer csak eljött a hazautazás – avagy a látogatás a Malik családnál – ideje, így hát összepakoltam hatalmas bőröndömbe - amit ketten is alig bírtunk lezárni - és egy időre elbúcsúztam a nyaralótól, ugyanis Zayn-nek egy perc szabad ideje, sem lesz, majd a próbák miatt.

Az út viszonylag zökkenőmentes volt, egyetlen bakinak, azt mondanám, hogy út közben felhívtam anyukám telefonját, amit az apám vett fel és jót balhéztunk, hogy egy számára idegen fiúval ennyi ideig kettesben vagyok, és hogy nagyon korai és éretlen viselkedés, amit én most csinálok, majd megnyugtattam, hogy a szüleihez megyünk, szóval szinte egy percre sem leszünk kettesben – amit még én sem hittem el – így inkább kinyomta a telefont, hogy ne veszekedjünk.

Megérkeztünk Bradford-ba, ahol sok lány számára az élő Isten, Zayn született. A város maga nem volt nagy szám, ugyanis minden angol kisváros nagyjából így néz ki, de a hangulat fenomenális volt. Az utcán minden ember integetett, amikor elhaladtunk mellettük, és amíg piros volt a lámpa Zayn lehúzta a Ferrari ablakát és szóba elegyedett, szinte minden járókelővel.

Mindenki boldog volt, hogy visszatért a kicsi Zayn, aki igazából, már egy 19 éves felnőtt volt, aki járja a saját útját és egy világhírű banda tagja.

Na, jó térjünk vissza a történethez, mert eléggé elkalandoztam. Szóval Zayn miután a város örömmámorából kikeveredett, továbbhajtott egy eldugott utcáig, ahol leparkolt egy közepes méretű szokványos ház előtt.

Olyan volt, mint mindegyik angol kisvárosi ház, kívül vörös tégla borította, és a növényzet harapni valóan zöld volt az előkertnél.

Az ajtóban egy a 40-es éveiben járó férfi állt, akit hatalmas öröm foghatott el, amint meglátott minket, ugyanis széles mosolyra húzta a száját és vadul integetett.

Zayn lefékezett a ház előtt és odament a baloldalra kinyitni nekem az ajtót. Én kikászálódtam az ülésről és Zayn úriember módjára megfogta a kezemet és segített kiszállnom.

Addigra az ajtóban csatlakozott hozzájuk egy hasonló korú nő és három eltérő életkorban járó lány, akik mindegyike feltűnően szép volt.

A nő sikítva rohant oda a fiához, akit agyon ölelgetett, majd miután kicsit elengedte Zayn-t felém nyújtotta a kezét.

-Szia! Bizonyára te lehetsz Amy, amikor telefonon beszéltem Zayn-nel sok jót elmondott rólad! – hát oké Zayn – Én Patricia Malik vagyok, de szólíts csak nyugodtan Trisha-nak. Ja és nyugodtan tegezhetsz minket, sőt kérjük, hogy ne magázz!

-Rendben Trisha! Zayn is rengeteget mesélt rólad, főleg, hogy milyen kedves és jószívű vagy, ami az első pillantásra bebizonyosodott nekem! – mondtam, majd Trisha megölelt és arrébállt, hogy a férje is tudjon köszönteni. Kezet fogtunk majd így szólt:

-Szia! Én Yaser vagyok! Bizonyára tudod, hogy az én családom a mai napig Pakisztánban él. Egyébként büszke vagyok rád fiam, hogy végre egy normális lánnyal jársz! – Zayn csak mosolygott egyet, majd magához ölelt.

-Hát igen Zayn, már hamarabb felszedhetted volna őt, mert hát, ha a híreknek hinni lehet, akkor elég sok barátnőd volt mostanság! – mondta a középső lány, aki most odalépett hozzám.

-Szia én Walyha vagyok! Végre egy lány, aki észhez térítette egy kicsit Zayn-t, sokkal nyugodtabb, mint ilyenkor szokott, amúgy is te vagy a második lány, akit magunkhoz hív és még tűri is, hogy így körbeugrálunk? Bámulatos! Egyébként nagyon szép vagy!

-Jajj istenem köszönöm! Te is szép vagy! – mondtam, majd megöleltük egymást. Úgy érzem, vele nagyobb barátságot fogok kötni, mint a többiekkel, akik igaz, hogy ugyan olyan kedvesek, de korban ő van a legközelebb hozzám. Miután ő arrébb állt a legidősebb lány is odalépett.

-Szia Doniya vagyok, Zayn egyetlen nővére! – mondta.

-Igen Zayn mesélte mennyit szórakoztatok együtt kiskorotokban, és hogy veled együtt énekelte a Michael Jackson dalokat. – mondtam, majd magamban elmosolyodtam, amint elképzeltem Zayn-t kisfiúként.

-Hát igen, régi szép idők! – mondta majd ő is adott egy üdv a családban ölelést. Utána a legkissebb Malik is odalépett, aki kissé félénk volt.

-Szia én Safaa vagyok! Remélem, rendesen bánsz a bátyámmal, mert sok lány verte már át. – nos, kicsit ijesztő volt a kislány, de nem sokkal a mondat után reagáltam rá, amíg a többiek lefagytak.

-Hidd el, nem szeretném a bátyádat átverni, és aranyos vagy, hogy így törődsz vele! – mondtam, majd lehajoltam hozzá és megsimogattam a haját, hogy kicsit megnyugodjon.

-Safaa ilyet nem mondunk senkinek, főleg nem annak akivel a bátyád boldog! Mars a szobádba és ilyet még egyszer meg ne halljak! – mondta parancsolóan Trishia és miután eltűnt a kislány, ezt mondta – Bocsánatot szeretnénk kérni az egész család nevében, de mostanság valami miatt senkiben sem bízik meg! – mondta aggódó arccal.

-Annyira nem nagy probléma, egyébként tényleg aranyos, hogy így vigyáz a bátyára, én pedig nem vettem zokon tőle. – mondtam a ledöbbent nőnek – Amikor én ennyi idős voltam és az unokatestvéremnek lett egy barátnője én sem vettem kitörő örömmel.

-Örülök, hogy megérted őt, és nagyon kedves vagy, hogy nem buktál ki teljesen, én már rég elküldtem volna melegebb éghajlatra, ha a pasim húga ezt mondja nekem! – mondta Waliya és Doniya is helyeselt.

Miután kicsit túltették magukat a viselkedésén Zayn felment a szobájába elbeszélgetni vele, én pedig a családdal leültem az otthonos nappaliba, és vártam, hogy Zayn előbukkanjon. Egy jó fél óra után le is jött az emeletről és helyet foglalt mellettem.

Második díjam

A díjat nagyon-nagyon szépen köszönöm Butterfly girl-nek!

Szabályok:
1. Irj magadról 11 dolgot!

2. Válaszolj 11 kérdésre!
3. Irj 11 kérdést!

4. Küldd tovább 11 embernek!

11 dolog magamról:

1. Kicsit visszahúzódó vagyok, de azért szeretek megismerkedni új emberekkel.

2. Nagy álmom, hogy egyszer beutazzam a földet és segítseg a rászorulókon.

3. Néha azokat bántom meg leginkább, akiket a legjobban szeretek.

4. Szeretem a magányt.

5. Általában sötétben szokott ihletem lenni, amikor sose vagyok gépközelben.

6. Imádom a Harry Potter történetet

7. A könyvek nekem megnyugvást jelentenek, velük együtt úgy érzem el tudok menekülni a saját életemből.

7. Általában, ha jónak találok egy blogot, akkor teljesen átszellemülök a főszereplő karakterével és nem ritkán úgy kezdek el gondolkozni, mint az adott főhős.

8. A motivációt Szandee:D adta Katy Smith-ről szóló történetével és a mai napig az egyik legjobb bloggerinának tartom őt.

9. A matek felvételim siralmas lett.

10. Először amikor hallottam az 1D-ről Harry-re azt hittem, hogy Niall Horan-nak hívják, de utána rögtön utánanéztem és pillanatok alatt megjegyeztem a nevüket.

11. Éljel-nappal el tudom hallgatni az 1D-t.

11 kérdés, amire válaszolni kell:

1. Mi a kedvenc zene számod? Nem is tudom, az összes 1D és a többit meg nem tudom rangsorolni

2. Hány éves vagy? 14.

3. Mi számodra a legfontosabb? Az, hogy boldog legyen/legyenek az/azok akit/akiket szeretek.

4.Melyik az a hely ahová mindig is el akartál menni? London és New York.

5. Ki a kedvenc énekesnőd? Rihanna

6. Mennyire fontos számodra mások véleménye? Sajnos túlságosan is fontos.

7. Vagy admin valamelyik facebook oldalon ha igen melyiknek? Nem vagyok admin.

8. Van olyan ember akit gyűlölsz? Gyűlölni nem igazán gyűlölök senkit, maximum utálom.

9. Van olyan zene, ami inspirál vagy erőt ad? Persze, mindig más zene inspirál, az adott hangulatomnak megfelelően. Erőt pedig a lassú számok adnak.

10. Mi a kedvenc tantárgyad? Történelem

11. Van példaképed? Van 3 is. Név szerint : Eleanor Calder, Danielle Peazer, Perrie Edwards

11 kérdés: 

1. Mi a kedvenc színed? 

2. Mi inspirál téged az íráshoz/szerkeztéshez?

3. Amikor meglátsz egy utálkozó postot az 1D-ről mi a reakciód?

4. Ha negatív kritikát kapsz mi a reakciód rá?

5. Mit tennél, ha egy új iskolába kéne menned, ahol mindenki utálja az 1D-t, csak te nem?

6. Ha hirtelen Londonba kéne költözz, mi lenne az első dolgod a városban?

7. Szoktál álmodozni?

8. Szerinted melyik szám a leggyönyörűbb?

9. Ha egyszer találkozhatnál bárkivel a világon ki lenne az?

10. Ki a kedvenc írónőd?

11. Melyik évszakban a kedvenced?

Akiknek küldöm: 

SZANDEE:D

Vanda Bordás 

Vivu. 

wh ite 

Hope 

stella*

 иσяιιcι. ★

Part 21

-Szerintem hagyjuk most ezeket a sok hazugságon alapuló műsorokat és inkább nézzük meg a Titanikot! - mondtam miután a 6-dik csatornán taglalták a kapcsolatunkat és olyanokat megtudtam magamról, hogy rendesen elcsodálkoztam.

 -Van benne valami! Egyébként mióta is vagy rúdtáncos? - kérdezte mosolyogva, miután a TV-ben mutattak "rólam" egy olyan képet, amin épp rúd táncolok.

 -Nem is tudom! Mit is mondtak, úgy hat éve. Asszem 11 évesen kezdtem, mert az anyukám is az volt! - mondtam viccből, az után a sok hülyeség után, amit rólam terjesztett a sajtó.

-Mutathatnál nekem is pár trükköt, mert elvileg az apámnak volt egy kocsmája és ott ismerkedtünk össze, miközben te épp táncoltál. - Csak hogy felidézzük a régi szép időket! - az elmúlt pár hét alatt rengeteg pletyka kapott szárnyra rólam és Zayn-ről és már nagyon elegem volt, hogy mindennek elhordtak engem, úgyhogy már csak nevettem ezeken a téves feltételezéseken.

-Majd mutatok, miután elmentem a DNS tesztre, amin kimutatják, hogy az "unokatestvéred" vagyok! - na igen ennél a "hírnél" betelt a pohár és teljesen kiakadtam. Mégis hogy képzelik, hogy bemocskolják a nevem, csak azért mert éppen a kedvencükkel járok?! Ennyi erővel azt is kideríthetnék és elhíresztelhetnék, hogy varázsló vagyok, és most fogok végezni a Roxfortban. Legalább annyi igazság alapja lenne, mint ezeknek a híreknek, egyszóval semennyi.

-Eléggé felháborító, hogy mit meg mernek tenni, ezek a riporterek! Utálom, amikor így bemocskolnak egy embert, akit még nem is ismernek. – mondta idegességét kimutatva, majd aggódó pillantást vetett rám, amit teljesen meg is értek, hiszen tényleg a végsőkig ki voltam akadva és legszívesebben odamentem volna és a képükbe nyomtam volna egy hatalmas tortát, hogy megbánják végre a mondataikat, amivel engem ostromoltak.

-Szerintem sem jó, amit csinálnak, mert már teljesen össze vagyok törve szellemileg. – mondtam majd Zayn aggodalmas nézése után hozzábújtam és ő gyengéden elkezdett simogatni engem.

-Ne félj Eleanor és Danielle is átélte már egyszer ezeket, szerintem, ha tovább súlyosbodik a helyzet hívd fel őket, mert én nem igazán tudok segíteni ilyenekben, bárhogy próbálnám megmásítani a tényeket, a riporterek rögtön elözönlenék az egész várost, ahol éppen tartózkodok és így csak nagyobb problémát okoznák neked! – mondta és érezni véltem a csalódottságot benne, amit arckifejezése is tükrözött.

-Jó ötlet felhívom, majd őket, de most szerintem nézzük meg a Titanikot, mert az legalább leköt engem jó két órára! – mondtam.

-Ha neked az kell a boldogságodhoz, hogy láss elsüllyedni egy hajót és megfagyni egy csomó embert… Felőlem megnézhetjük, de ha a végére sírni fogsz, akkor én előre szóltam, hogy ez lesz! – mondta majd odaballagott a Blue Ray lejátszóhoz, ami mellett egy ajtó nyílt és felém nézett. –Te nem jössz? – kérdezte.

-Hova nem jövök? – kérdeztem csodálkozva.

-Hát a mozi terembe, hova máshova?! Ja, tényleg neked  még el sem mondtam, hogy van egy mozi termem ebben a házban is. – mondta majd a homlokát fogta és a másik kezével integetett nekem, hogy jöjjek utána.

Bementünk a kívülről kicsinek tűnő terembe és egy hatalmas fehér falfelület fogadott engem meg úgy 1 tucatnyi kényelmesnek tűnő szék. Maga a fal fekete volt, a minél jobb hatás kedvéért és szinte olyan érzése volt az embernek, mintha közeledtek volna a falak. Leültetett az első sorba – ugyanis 2 sorba voltak elhelyezve a székek – és adott egy 3D-s szemüveget. Amíg én elhelyezkedtem ő elment beindítani a filmet, így volt alkalmam egy kicsit körbenézni. Szinte láttam, ahogy a fiúkkal együtt nevetve nézik az egyik horrorfilmet, majd Louis eltűnik mellőlük és egy jelmezbe beront az ajtón.

-Megérkeztem! - mondta egy rekedtes hang a hátam mögül és a hang gazdája lehuppant a mellettem lévő székre. –Volt egy kis probléma a filmmel, de megoldottam! – jelentette ki határozottan.

-Ügyes vagy! – felé fordultam és egy gyengéd puszit leheltem az ajkára.

-Reméltem is, hogy kapok jutalmat, mert majdnem megrázott az áram, amíg próbáltam orvosolni a problémát.

-Az én hősöm! Annyira ügyes vagy Zayn, de nem kellett volna már elindulnia a filmnek?! – már legalább 10 perce ültünk és még mindig nem indult el semmi.

-Várj egy perc és jövök! – mondta és már állt volna fel, de én visszarántottam.

-Nélkülem nem mész sehová! – jelentettem ki határozottan. – Nem hagyom, hogy egy hülye film miatt megrázzon az áram!

-Felőlem megnézheted a probléma forrását, de nem vagyok benne biztos, hogy bírni fogsz vele. – mondta kicsit idegesen, majd felállított és kézen fogva kiinvitált engem a teremből és felvezetett engem a hatalmas márványlépcsőn, ahol egy kis ajtón keresztül lehetett bejutni az vetítő szobáig. Amint beléptünk hatalmas rendetlenség fogadott és valami furcsa kaparást véltem hallani.

Ahogy jobban szemügyre vettem a szobát az egyik sarkában egy kis rágcsálóra letten figyelmes, aki a kábeleket rágcsálta.

-Szóval ez volt a kis probléma?! Egy cuki mókussal nem tudtál elbánni? – kérdeztem tőle, majd odasétáltam a sarokba, ahol a kis állat tevékenykedett. –Téged most szépen ki foglak dobni! – mondtam a kis állatnak, aki rémületében abbahagyta a rágást.

-Igen nem bírtam kidobni, mert valahol állandóan visszaszökik és egyébként sem olyan ártalmatlan, mint ahogy kinéz! Akkorát harapott a kezembe, hogy alig tudtam elállítani a vért, ami a seben keresztül ömlött. Meg egyébként sem szeretem a mókusokat!

-Megharapott?! De hát veszett is lehet, Zayn mutasd a kezedet, amit megharapott! – teljesen meg voltam rémülve, hogy Zayn-nek valami baja esett.

Amint megláttam a véres kezét, rögtön megöleltem és hülyén éreztem magam, hogy ártatlannak hittem azt a kis szörnyeteget, aki ilyet tett a szerelmemmel.

-Meg kéne mutatni egy orvosnak! Várj én tanultam elsősegélyt meg egy kicsit az állatok okozta sebesülések meggyógyításáról is hallottam. Nem bírám ki, ha miattam kórházba kerülnél!

-Miattad?! Hiszen te nem tehetsz róla, hogy az a kis szőrcsomó megharapott! – teljesen elkerekedett a szeme, látszott rajta, hogy nem várta volna, hogy önmagamat hibáztatom az incidens miatt.

-Dehogynem! Ha nem lettem volna olyan makacs, hogy minden áron meg akartam nézni a Titanikot, most nem lenne semmi bajod!

-Jajj hagyd abba önmagad ócsárlását, nincs semmi bajom, ez csak egy harapás! – magához ölelt és a fülembe súgta azt, hogy szeretlek, majd amikor kicsit visszafogottabban ölelt mélyen a nagy barna szemébe néztem, ami engem pásztázott és gyengéden megcsókoltam. Ő visszacsókolt és olyan érzés fogott el, mint amikor először csókolóztunk, csak még annál is erősebb és tisztább.

Több mint 5 perc után teljesen elfogyott a levegőm és kibontakoztam a csókjából. Utna csak meredtünk egymás szemébe és szinte szikrázott köztünk a levegő – mármint jó értelemben – .

Amíg mi bent egymással voltunk elfoglalva, kint a szikrázó napsütést felváltotta a sötét felhők alkotta sötétség, szürkeség. Percek kérése volt, hogy leszakadjon az ég, de kint még minden a maga rendjén folyt.

-Nézd milyen sötétek azok a felhők! – mondtam a különös jelenséget bámulva, ami egyre csak feketedett és sötétségbe vonta az egész tisztást és környékét.

-Tényleg! Ilyen felhőket nem igazán láttam még soha! Teljesen besötétítették a nappalt, mintha a nap megszűnt volna létezni! Remélem, azért nem most van a világ vége, mert én még azért szeretnék pár dolgot elérni az életemben.

-Például? Még egy nyaralót a Föld valamelyik pontján? – kérdeztem kíváncsian.

-Nem éppen! Például szeretnék gyereket, unokákat és hosszú életet szeretnék, nem egy ilyen rövidet.

-Értem! Szóval fel szeretnél nőni és bolodg szeretnél lenni! Nekem is hasonló az életcélom, csak még azt is hozzá kéne tenni, hogy szeretnék egy maradandó dolgot adni a világnak, ami miatt soha nem felejtenek el. És ezt nem úgy szeretném elérni, hogy a te barátnőd vagyok, hanem a semmiből szeretnék karriert építeni!

-Hát az elég nehéz lesz, de ha szeretnéd, segíthetek neked elérni a célod! Mármint a gyerek dolgot! – mondta kaján vigyorral.

-Abban már segítettél, csak remélem, nem jön össze belőle semmi! – mondtam.

-Hát én örülnék egy gyereknek, főleg ha te vagy az anyja! Szerintem nem lenne túl nagy probléma, és biztos a szüleink is örülnének neki.

-Te csak a magad nevében beszélj! Az én szüleim nem fogadnák kitörő örömmel, ha kijelenteném, hogy terhes vagyok!

-Ebben igazad van! Amúgy szerintem megnézhetnénk a TV-nél is a Titanikot, csak mert te annyira szeretnéd!

-És ez csak most jutott az eszedbe?! Már rég nézhetnénk, ha előbb szóltál volna! Szerintem most azonnal kezdjük el nézni!

-Oké, ha sírni fogsz – habár inkább ne tedd – akkor az én vállam mindig szabad! – mondta aranyos kisfiús arckifejezéssel.

-Kedves vagy!

- Ezt én már születésemtől fogva tudom! – igen az egója hatalmas, de a szíve még nagyobb.

Lementünk a nappalihoz és elkezdtük nézni. Zayn arckifejezését nem éppen az érdekel kategóriába sorolnám, inkább olyan leszarom arckifejezést vágott, de azért nézte velem együtt.

Part 20

 -Mit csináljunk? - kérdeztem, de rögtön rájöttem, hogy nem kellett volna.

 -Nos van egy pár tippem az idő hasznos eltöltésére! - gyengéden fölém hajolt és elkezdett csókolni, majd egyszerre beugrott valami és eltoltam magamtól.

 -Nézzük meg a Titanikot, hogy ne hazudjunk olyan nagyot Louis-nak és Eleanor-nak! Még a végén komolyan lelkiismeret furdalásom lesz, hogy szegényeket így átvertük. - mondtam és láttam Zayn arcán a teljes meglepődést és a csalódottságot.

 -Ne már! Most az egyszer senki sem zavar meg minket és most te nem akarod?! - teljesen ki volt készülve szegény. - Te nem tudod elképzelni, hogy milyen nehéz nekem visszafognom magam csók közben. - teljesen ki volt kelve önmagából. - Bocsánat! Nem akarom, hogy azt érezd, hogy csak azért kellesz nekem, de egy férfinek az egyik legnehezebb dolog visszafognia magát! Ha nem szeretnéd, akkor tudok várni rád - egy kicsit - és megpróbálom visszafogni magam!

 -Nem arról van szó, hogy nem szeretném, csak egyszerűen nem állok rá készen! Nem szeretnék csalódni, mint az anyám egykor. Igaz azóta is házasok apámmal, de nem tudom megérteni, hogy hogy tudta megbocsátani azt amit apám tett. - most végre kimondhattam az érzéseimet neki és most végre megértette, hogy miért nem bánkódtam eddig ezen.

 -Lehet, hogy pofátlannak fog tűnni, de elmesélnéd a szüleid történetét?

 -Ha nagyon szeretnéd! Anyám 16 volt amikor engem megszült és egy csomó felelőtlen döntést hozott, mígnem egyszer rádöbbent, hogy az apám megcsalja őt. Egyedül maradt velem és 2 éves koromig nem is láttam a vér szerinti apám. Aztán egyszer csak felbukkant újra az életünkben és anyám megbocsátott neki. Nagy vonalakban ennyi a történet, de még mindig emlékszem, milyen boldogtalan volt az anyám, amikor egy kisebb veszekedésünknél előhoztam a témát.

 -Még jó, hogy visszafogadta anyukád az apukádat, mert akkor nem járhattad volna be a világot. Egyébként teljes mértékben megértelek, csakhogy én nem szándékozok megcsalni téged, sőt még azon is elgondolkoztam, hogy veszek neked egy házat Londonba, hogy mindig együtt lehessünk és ne kelljen majd a későbbiekben annyit utazni, hogy láthassuk egymást.

 -Ez nagyon édes tőled! - hozzábújtam és beletúrtam a(z) -eddig- tökéletesen beállított hajába. Annyira édes volt, hogy majdnem elolvadtam tőle, mint a sok tinilány, aki ujjongva ágyba bújna Zayn-nel. Ekkor jöttem rá, hogy ha nem vigyázok Zayn akár milliónyi lányt is tud találni helyettem.

 -Mi a baj? - kérdezte gyanakvóan, ami véget vetett az idilli pillanatnak és visszarántott a normális életembe.

 -Semmi különös, csak egy kicsit elgondolkoztam. Rosszul érzem magam, amiért ennyit várakoztatlak.

 -Ezt már megbeszéltük, tudok várni és próbálom magam visszafogni!

 -Ne tedd, mert akarlak! - amikor ezt kimondtam úgy nézett rám, mint ha egy földönkívüli lennék. 

 -Neked aztán gyorsak a kedélyváltozásaid. Ez nem leplezem, rendkívül meglepett, hiszen eddig pont te voltál, aki nem akarta.

 -Igen, de most meggondoltam magam, mert rájöttem, hogy szeretlek és mindennél jobban akarlak! 

 -Biztos vagy benne? - látszott rajta, hogy nem tud kiigazodni rajtam, de nagyon tetszik neki az ötlet.

 -100%! - újra rám hajolt majd gyengéden és szenvedélyesen kezdtünk csókolózni. Egyre hevesebb lett minden mozdulata és éreztem, hogy felgyorsult a szívverése, majd elkezdett vetkőztetni. Először a pólómtól szabadult meg, majd kiszemelte magának a nadrágom. De mielőtt levette volna áttért a nyakam csókolgatásához, amitől az egész testem libabőrös lett. Lassan levette rólam a nadrágot és eldobta valamelyik távoli dimenzióba - legalább is nekem úgy tűnt Zayn-nen kívül per pillanat nem létezik más - és egy puffanással földet ért.

  Elkezdtem vetkőztetni és újra megcsodáltam izmos felsőtestét, amikor az ő pólója is teleportált a különös dimenzióba.

 Miután minden ruhaneműtől megszabadítottuk egymást, megtörtént, aminek meg kellett történnie és visszavonhatatlanul boldog voltam. 

  Az este nem aludtunk egy szemhunyásnyit sem, ugyanis mással voltunk elfoglalva, így hát reggel álmosan dőltem be az ágyba Zayn-nel együtt és a karjaiban aludtam el.

 Úgy 14.00 lehetett, amikor felébredtem és Zayn hűlt helyét találtam. Gondoltam még visszabújok egy kicsit az ágyba, hiszen teljesen kiütött a "kis" mókázásom Zayn-nel.
  Tíz perc múlva Zayn masírozott be egy nagy tál frissen sütött palacsintával.
 -Te már fent vagy? Mondjuk csak délután 2 óra van, de ahhoz képest amit lenyomtunk éjszaka elég korán keltél.
 -Mondod te akinek még palacsintát is volt ideje sütni! - nevettünk egy jót majd jóízűen elfogyasztottam a "reggelit".
Kicsivel később Zayn törte meg a csendet.
  -Bámulatos voltál! Egyszerűen nem képzeltem rólad, hogy ennyire ilyen vagy!
  -Ennyire milyen? - kérdeztem huncut mosollyal.
  -Hmm sexy és erotikus?! Mármint előtte is sexy-nek tartottalak, de most valahogy máshogy voltál sexy.
   -Azért te sem voltál semmi! Nem hittem volna, hogy ilyen edzett vagy! Mármint izmosnak izmos voltál eddig is, de most valahogy máshogy lettél az! - na ezt jól megmagyaráztam.
  -Hát igen, és ez még nem minden! Szerintem ma este sem fogunk aludni egy szemhunyásnyit sem! Ha vámpír lennék, akkor lennék a legboldogabb, hiszen sose fáradnák el!
  -Az biztos! De amúgy szerintem váltsunk témát! Például, hogy pár nap múlva meg fogjuk látogatni a szüleidet és nem maradunk itt, hiszen megígérted és utána nem lesz túl sok időd a sok próba miatt!
   -Igazad van! Egyébként is most már tényleg be szeretnélek mutatni a családomnak!
   -Hát igen! Amúgy is nem szeretnék terhesen menni az Olimpiára! - mondtam.
   -Pedig neked az is jól állna! Tényleg, ha fiunk lesz, akkor vagy Harry-nek vagy Louis-nak vagy Niall-nak vagy Liam-nek fogjuk nevezni!
   -És hol maradsz te?! - felfoghatatlan volt számomra, hogy egy ilyen esemény után elveszítse az egóját.
   -A gyerek második neve Zayn lesz! 
   -Hála az égnek, már azt hittem, hogy mentőt kell hívjak, mert komoly problémákkal kűzködsz!
   -Egy pillanatra én is, de megláttam a tükörképem az ablaküvegen és megnyugodtam!
 Hát igen, Zayn nem tudja elhagyni az egóját! Még egy ideig beszélgettünk, aztán leültünk TV-t nézni.

Új blog

Nyitottam egy új blogot, aminek igaz, hogy semmi köze nincs az 1D-hez - sokkal inkább egy álomvilág, ahol a gonosz elleni küzdelmet fogalmazom meg - de úgy érzem lehet, hogy valakit érdekelne! Ezt a blogot semmiért sem hanyagolnám el, csak emellett a másikkal is fogok törődni. Tudom nagy fába vágtam a fejszém, de remélhetőleg el fogok bírni két bloggal is. Aki kedvelte/kedveli a Harry Potter-t és az Alkonyatot, annak ajánlom az oldalt.

http://bloodytruthinmydreams.blogspot.hu/

Ez lenne az új szerzeményem ami - nyugodtam mondhatjuk - teljes egészében a fantáziám szüleménye.

Remélem elnyeri majd a tetszéseteket! 

Ui.: Ebben a blogban vagy ma, vagy holnap lesz új rész, amiben még jobban felpörögnek majd az események.

Part 19

   -Ha már tudsz úszni, akkor most mutatok neked egy másik sportágat! A neve kajak, gondolom már hallottál róla, egy rendkívül szívós sport, de én imádom! Amikor Budapesten laktunk rendszeresen jártam edzésekre és egy kicsit meg is tanultam magyarul. Magyarországot mondják a legjobbnak ebben a fantasztikus sportban és volt szerencsém a legjobbakkal találkozni. Tőlük tanultam azt, amit most meg fogok neked mutatni!

   -Már előre félek, mert igen tényleg hallottam már róla, hogy magyarok nagyon jók, de ahogy láttam azokat a megülhetetlennek tűnő hajókat eléggé elborzadtam. Egyébként akkor már meg is van a programunk az Olimpiára!

   -Hát igen elég borulékony némelyik kajak. És igen már fel is akartam vetni az ötletet, hogy nézzük meg a számokat. Kíváncsi vagyok mit fognak teljesíteni a magyar edzőim.

    -Majd szurkolunk nekik, ha nem lesz brit ellenfelük! Egyébként ott van a tó túlsó oldalán egy viszonylag nagy csónakház, szerintem találunk számodra és számomra megfelelő hajót.

  Kiúsztunk a partra és valahogy úgy kerültünk, hogy Zayn előbb ért a sekély vízhez, így megcsodálhattam tökéletesen izmos testét, amin apró vízcseppek versengve folytak le.

  -Mit nézel? - kérdezte ördögi mosollyal Zayn - Ennyi várod az estét, hogy már most a testemet bámulod?! - mondta viccesen, majd odajött hozzám és szorosan magához ölelt. - Akár most is hazamehetünk!

  -Ki van zárva! Még ma megtanítalak kajakozni! - mondtam és elhatároztam, ha nem ül bele egy kajakba, akkor hoppon marad este.

  -Hmm nagyon makacs vagy! Ez tetszik! Akkor menjünk minél gyorsabban, ahhoz a kajakhoz.

Körülbelül 10 percnyi néma sétálás után elértünk a hatalmas csónakházhoz, ami teljes pompában ( Ezt csak a kajakosok érthetik, hogy lehet egy csónakház szép. Én mindenkinek ajánlom a sportot a történeten kívül) kitárult előttem és jobbnál jobb kajakokat véltem felfedezni, amik között nem egy Nelo - a legjobb fajta kajakok egyike- sorakozott. Megálltam egy rózsaszín hajó mellett, amin gyönyörű vajszínű virágmotívum volt.

  -Hihetetlen! Van egy saját csónakházad és még egyszer sem kajakoztál? - teljesen le voltam rajta rökönyödve.

  -Hát én nem, de a többiek úgy ahogy tudnak kajakozni, még Eleanor és Danielle is. Egyébként Jennifer is tud kajakozni?

  -Persze, csak nem olyan jól, mint én! - kinyújtottam a nyelvem, mint az én édes drága szerelmem, amikor egózási rohama van.

  -Mi történt veled? - teljesen értelmetlen fejet vágott.

  -Nos, rossz hatással vagy rám! Egyébként csak utánoztalak.

  -Héj amikor én csinálom az egyedi és utánozhatatlan, te csak cuki és édes voltál, én viszont sexy és jó pasi is vagyok a cuki és édesen kívül! - hát igen, Zayn megint alkotott.

  -Na ezt most jól megkaptam! Legközelebb meg sem próbállak utánozni, mert az úgy sem lesz Zayn-es. - hihetetlen ideges lettem, hogy valaki, hogy lehet ilyen egoista, de igazából megértem, nem mindenki ilyen híres és, ahogy ő mondta jó pasi.

  -Nem akartalak  megbántani, de azt nagyon nem szeretem, ha valaki megpróbál utánozni! A szülinapomon kívül! Egyébként te sokkal szebb vagy és sexibb, mint én valaha is leszek/voltam/vagyok. - ennél nagyobb dicsértet még nem hallottam Zayn-től, főleg olyat nem hallottam, amikor szebbnek tart valakit magánál, ezért el is érzékenyültem és egy könnycsepp gördült le az arcomon.

  -Valami rosszat mondtam? Nem akartalak megbántani, hisz szeretlek! - most már végképp eltört a mécses nálam és elkezdtem zokogni, aminek egy dolog volt az oka, hogy Zayn még sose mondta ki, hogy szeret és egyébként is most valahogy érzékenyebb voltam az átlagosnál. -Kérlek ne sírj! Nem akartam semmi rosszat mondani.

  -Nem mondtál semmi rosszat, sőt! Ez gyönyörű volt, amit mondtál és a boldogságtól sírok, egyébként is mostanság egy kicsit érzékenyebb vagyok és normálisan is sokat szoktam sírni.

   -De én nem szeretném, ha sírnál! Én boldognak szeretnélek látni és kiegyensúlyozottnak, nem pedig szomorúnak és rosszkedvűnek. - magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt, ami kicsit visszafogta a sírásomat és felgyorsította a szívverésemet. Zayn vadabbra váltott én pedig beletúrtam az egykor tökéletesen beállított, most vizes és lelapult hajába. A csókolózásunknak egy hirtelen csobbanás vetett véget, ami a tó kristálytiszta víztükrén hullámköröket alkotva csobbant, majd lesüllyedt a kis tárgy, amit valaki nagy erővel beledobott a tóba.

   Hátrafordultam és Louis-t és Eleanor-t véltem felfedezni a tó túlsó partján. Zayn egy nem éppen nőies kézmozdulattal jelezte, hogy épp más dolgunk van, de a tó oldalán lévő két barát felénk indult.

  -Ilyen nincs! Minden romantikus pillanatunkat tönkre teszik?! - üvöltötte dühösen, hogy a fél erdő meghallja.

  -Nagyon úgy tűnik! Egyébként kezdem azt hinni, hogy ez nem véletlen és ennek a dolognak volt egy előzménye is, például te is ezt tetted velük?! - Zayn egy halvány mosolyt küldött - Szóval! Mit csináltál velük?

  -Hát amikor összejöttek elég rendesen megszívattuk őket és Liam-et már meg is bosszulták, Harry-t is, Niall-tól elvették a kajáját - a kis ördögiek - és már csak én maradtam. Én hülye pedig megígértem még régebben, hogy vállalom, hogy kétszeresen adják vissza, mert nekem úgy sem lesz komoly kapcsolatom. Most pedig itt állok azzal a lánnyal akit szeretek és sajnos muszáj elviselnem, hogy visszakapom a szívatást.

  -És nekem ehhez még is mi közöm, engem miért piszkálnak?! - teljesen értelmetlen volt számomra a szöveg, igazából csak az csengett a fülemben, hogy szeret.

   -Mert Eleanor-t is szívattam. Sajnálom, tényleg nem gondoltam rá, hogy lesz olyan lány, aki nem a hírnévért fog velem járni.

   -Nem kell sajnálnod, egyébként is este már nem lesznek itt... - rákacsintottam, hátranéztem és a vigyorgó Louis állt mögöttem.

   -Miért is jó, hogy nem leszünk itt? Már azon gondolkodtunk, hogy ma itt alszunk nálatok!

   -Isten ments! - mondta Zayn majd egy bocsánatkérő mosolyt intézett felém.

  -Zayn! Felőlem maradhattok, egyébként este a Titanikot akartuk megnézni Zayn-nel és ezért mondta. -rákacsintottam majd visszamosolygott.

   -Hogyne! Titanik mi?! Melyik jelenetet? Amikor Zayn lerajzol melltartó nélkül? - nos valami olyan filmet kellett volna választanom, amiben nincs semmi ilyen jelenet, de most már mindegy.

   -Nem is rossz ötlet! - mondta Zayn vigyorogva, majd gyengéden megütöttem és odasúgtam neki, hogy elég a perverzkedésből.

   -Amúgy épp meg akartam tanítani Zayn-t kajakozni! Van kedvetek velünk tartani?

   -Persze! Mi is épp ezért jöttünk ide! Egyébként Zayn nem hiszem, hogy bele mer ülni, mivel nem tud úszni! - mondta Eleanor, amire Zayn kihúzta magát és elégedett képet vágott.

   -De most már tudok! Amy megtanított! A legjobb tanár a világon! - mondta elégedett mosollyal és hátulról átkarolta  a derekamat.

   -Megtanult... Ő... ÚSZNI?! Mi fél évig próbáltuk megtanítani, de inkább feladtuk, mert nem volt képes fent maradni a víz tetején.

   -Bocsi, de a képességemet mindig is egy csinos lánynak tartogattam, nem 4 idiótának!

   -Chhh! Most megsértődtem! - mondta Louis tettetett csalódottsággal.

  -Bocsi BooBear! Tudod, hogy nem úgy akartam, elmondok egy titkot! Én... Szeretem... -hatásszünetet tartott - Amy-t és önmagamat.

    -Mit is vártál tőle Louis?! - mondtam. - Ő Zayn BradfordBadBoy Egoista Malik. 

    -Igen és te belezúgtál ebbe a BradforBadBoy-ba, ha jól tudom!

   -Lehetséges, hogy így van! - megint húztam az agyát. - de most már térjünk a lényegre! Ki melyik hajóval megy?
  Mindenki kiválasztott magának egyet a sok közül, én pedig Zayn-nel párosban próbáltam meg menni, amiből csak annyi lett, hogy akkorát borultunk, mint még soha. Még szerencse, hogy megtanítottam Zayn-t úszni, különben elég rosszul jártunk volna.
  Utána megtanítottam az egyszemélyes kajakban a teknikáját és megpróbáltunk egyedül menni, nem túl nagy sikerrel. Zayn legalább 30-szor borult a délután folyamán, de estére már egész jól ment neki. Én próbáltam menteni, de nem hagyta így legalább 5 percenként meg kellett állnunk.
  Este elbúcsúztunk Eleanor-éktól és fáradtan dőltünk a kanapéra.

Első Díjam

A díjat nagyon szépen köszönöm Butterfly girl-nek!

SZABÁLYOK:

 

 1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!

2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!

3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.

4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!

5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat!)

1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek? A keresztnevem Kira és nem igazán szoktak becézni.

2. Melyik dalon tudsz igazán sírni? Nem igazán szoktam sírni egy dalon sem, de a One Direction lassú számai nagyon szépek :D

3. Félsz a sötétben? Nem! Nem félek semmitől (HAZUDTAM!)

4. Szerelmes vagy valakibe?  Nem igazán. De azért van 5 srác az életemben, akiket egész nap bámulok! (Név szerint: Louis Tomlinson, Liam Payne, Zayn Malik, Harry Styles, Niall Horan)

5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled? Hogy 13 és fél évig nem hallottam a One Direction-ról (Ez csak vicc! Igazából nem igazán tudok ilyet mondani)

6. Gondolatban öltél már meg valakit? Aha :) xoxo

7. Szerinted péntek 13.-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent? Mindenképpen szerencsés! Az egyik kedvenc számom és napom együtt.:)

8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el? Rengeteget tudnák mondani.

9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel? Nem igazán! Szerintem semmilyen zene sem ciki, főleg nem az 1D!

10. Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál? Azt hiszem utoljára 3 évesen sírtam és igen.

11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél? Nem igazán szeretnék híres lenni, hiszen a hírességek élete egy nyitott könyv és állandóan csak basztatják őket:( De egyébként valószínűleg az első dolgom az lenne, hogy Londonba költöznék és találkoznák a srácokkal.

12. Szoktál álmodozni? Persze rengeteget! Álmodozás nélkül nem tudnák blogot írni.

13. Járnál Chace Crawforddal? Hú nos hát elég jó pasi! Talán igen!

14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik? Legalább kettőt! Lány ikreket és a nevük (akárhol születnek) Elisabeth és Rose. Ha fiam lenne akkor Zayn/Harry/Liam/Louis/Niall (attól függ melyik illik hozzá a legjobban)

15. Adni vagy kapni jobb? Egyértelműen adni!

16. Titkom: Nem publikus!

17. Bakancslista: Mindenképpen szeretnék találkozni az 1D-vel. Rengeteg extrém sportot kipróbálni. Bejárni a világot. Segíteni a szegény/beteg gyerekeken. A Sarki Fény-t megnézni. Delfinnel úszni a Karib-tengerben. Az összes ellenségemmel kibékülni (nincs túl sok, de azért jó lenne). És elérni, hogy fejezzék be az összes háborút. Az életem utolsó napjait pedig egy békés erdei házikóban szeretném tölteni azzal, aki szeret és akit én is szeretek. 

Akiknek tovább küldeném:

SZANDEE:D

 stella*
 Tadrihh1Dlove
 Vanda Bordás