2013. január 5., szombat

Part 15

   Elindultunk a belváros felé Zayn kocsijával - igen mind a 8-an bepréseltük magunkat! Még jó, hogy nem állított meg egy rendőr sem. - és úgy öt perc múlva már be is értünk. 
    London lenyűgöző város, talán még New York-nál is jobb a hangulata és az eszmei értéke ami a városhoz köt engem. Imádom a sokféle emberáradatot és a hatalmas történelmi emlékeket, amik London-t alkotják.
    Zayn leparkolt a London Eye közelében és mindenki kikászálódott a kocsiból. Pár percig némán siettünk a hatalmas óriáskerék felé, majd a társaság két legviccesebb tagja megszólalt.
   -Amikor először voltunk itt Zayn elhányta magát az egyik fülkéjében! - jelentette ki Louis, amin mindenki elkezdett nevetni, még Zayn is. 
  -Igen emlékszem, hogy te végig azt kiabáltad, hogy mama szeretlek és egy plüssmackót szorongattál a kezedbe. - ezen mindenki úgy elkezdett nevetni, hogy egy csomó túrista megbámult minket, de mi ezzel nem igazán törődtünk. Zayn sztorija jóval durvább volt, mint Louis visszaemlékezése.
    -Ja én is emlékszem erre a napra! Harry meg állandóan azt hajtogatta, hogy ha leesünk kire hagyja a macskáit. Lediktálta nekünk a végrendeletét is! - mondta Niall aki most kapcsolódott be a ciki emlékek mesélésébe. 
  Amíg kibeszélték egymás emlékeit addigra odaértünk az hatalmas óriáskerékhez. Mind egy fülkébe szálltunk be, hogy megnézhessük a másik reakcióját. Sajnálatunkra senki sem félt úgy , mint a fiúk az első ittlétükkor.
   Viszont amikor leszálltunk én annyira elszédültem, hogy ha Zayn nem kap el én tuti, hogy pofára estem volna. Mindenki nevetett, gondolom a következő idelátogatásunkkor már én leszek a kiszemelt áldozat, akit elkezdenek cikizni.
   Amikor elértük az Olimpiai falut Harry azt mondta, hogy az összes macskáját odaadta volna annak az embernek, aki két évvel ezelőtt azt állította volna, hogy itt fognak fellépni. Legalább egy órát időztünk a csarnokban, ami után a fiúk kijelentették, hogy majd máskor is benéznek ide még a próbák előtt és, hogy még rengeteg dolgot meg kell nézni a városban.
   Miután megint az autóba zsúfoltuk magunkat megcéloztuk London szívét azaz a Big Ben-t. Rengeteget időztem itt a szüleimmel, de még egyszer sem éreztem ilyen jól magam.
   Harry és Louis végig viccekete meséltek, amiken nem lehetett nem nevetni. A legviccesebb nevetése Niall-nak volt, aki minden egyes viccen nevetett ezzel nevetésre késztetve minket is.
      Vittem magammal fényképezőt és rengeteg képet csináltam a fiúkkal és Dan-ékkel. A Big Ben után megnéztük a Westminster apátságot, ahol a fiúk jól kiparodizálták az őröket. Ezután a Madam Tussaud múzeum, ahol rengeteg időt töltöttünk el és megszámlálhatatlan képet csináltam. Nagyon élethűek voltak a figurák, szinte olyan volt, mintha az igazi sztárok állnának ott előttem. A fiúk kijelentették, hogy 2013-ban már ők is ki lesznek majd állítva viaszbábként.
      Miután innen is távoztunk a Természettudományi múzeum felé vettük az irányt. Itt tényleg az elemükben voltak a fiúk, rengeteg dínós viccet sütöttek el, amik nagyrészt tényleg viccesek voltak.
       Zayn az összes közös képünkön kinyújtotta a nyelvét vagy épp puszit adott az arcomra. Nagyon boldognak tűnt, mintha újraélné a gyerekkorát és ennek híven viselkedett. Minden vicces embert kinevetett, amikor velünk szembe jöttek, össze-vissza futkározott a sok csontváz között és engem is magával húzott. Boldogság töltött el ahogy a csillogó szemébe néztem.
    Amikor kijöttünk a múzeumból meglátogattuk a "Szent helyet", ahogy a fiúk nevezték, majd hosszas visszaemlékezésbe kezdtek és az akkor érzett illatokat is érezni vélték. Addig tartott a kis visszaemlékezésük, amíg Niall rá nem nézett az órájára és azonnal kijelentette, hogy indulnunk kéne. Nem értettem, hogy hova a nagy sietség, de Liam hosszas monológja után örültem, hogy kicsit kiszabadulhattunk végre a friss levegőre. 
     A srácok kis idő után kijelentették, hogy halaszthatatlan dolguk van és minket nem vihetnek el oda ahova mennek. Megígérték, hogy visszajönnek értünk egy idő után és azt kérték, hogy várjuk meg őket a Temzénél.
        Jó néhány perc után Eleanor törte meg a csendet és így szólt:
   -Tényleg Dan, ha már így itthagytak minket, addig amíg várunk rájuk megtaníthatnál minket táncolni!
  -Ez remek ötlet! Tényleg jó lenne, ha megtanítanál táncolni, mert nagyon béna vagyok. - mondtam őszintén.
    -Hát jó, akkor mutatok néhány egyszerű koreográfiát nektek.
      

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése