Ragyogó nyári nap volt. A napfényben csak úgy szikrázott a szobám fala, amely visszaverte a fényt. Vasárnap reggel volt. Szokásomhoz híven csak úgy kipattantam az ágyamból és körülnéztem a napfényáradatban úszó szobámban. Nem volt túl nagy a szobám, de nem is volt kicsi. Tökéletesen elfértem benne. Első utam szokás szerint a fürdőszobába vezetett. Majd a napi rutin elvégzése után szinte futottam a lépcsőn lefelé.
Megnéztem a nappaliban álló órát. 8 óra volt. Szokás szerint még senki sem volt fent így hát beültem a laptop elé és megnéztem a Facebook profilomat. Mint egy robot elolvastam az összes értesítésemet és üzenetemet. Mint mindig legjobb barátnőm bombázott meg engem üzenetekkel, amiket mind el is olvastam. Csak a szokásos nem érek-e rá üziket találtam, de hirtelen megakadt a szemem az egyik üzenetén. Ez volt az utolsó üzenet amit írt nekem.
Ez állt benne : "Hívj fel ha elolvastad, ez most fontos !"
Rögtön akaratlanul is rosszra gondoltam. Már megint mibe keveredett ez a szegény lány ?! Hát igen azt el kell, hogy mondjam mindig is ő volt a balhésabb kettőnk közül. Félre ne értsetek, nagyon kedveltem és kedvelem, de néha tényleg elég gáz dolgokat tudott/tud művelni. Amint elolvastam rögtön fel is hívtam.
-Szia! -mondtam rémült hanggal.
-Hello! Egész éljel a te hívásodat vártam! Képzeld a One Direction ide jön Manchester-be. -sikítozta bele a telefonba a még mindig sokkos állapotban lévő barátnőm.
-Öööööö, ez nagyon érdekes de nekem ehhez mi közöm ? -kérdeztem az elkerülhetetlent. Tudniillik nem nagyon bírtam azt az öt beképzelt fiút.
-Hát csak annyi, hogy mivel a nagybátyám a helyszín tulajdonosa , ahol fellépnek így hát sikerült nekünk ingyenes VIP jegyet szereznie és elintézte hogy az after party-ra is bejuthassunk.
-Hát ez nagyon szép de én ugye tudod, hogy nem vagyok oda értük ?! -éreztem, hogy ez lesz! Már előre elgondoltam milyen borzalmakat fogok én még átélni ezen a koncerten. Ahogy Jennifer-t ismerem tuti egész éjszaka rajtuk fog csüngeni.
-Persze, hogy tudom, épp ezért viszlek el, hogy megkedveld őket! -mondta
-Muszáj mennem ?
-Aha! Már mindent leszerveztem! Ugyan mégis mi történhet ?!
Na erre a kérdésre milliónyi választ tudtam volna adni.
-Na jó, elmegyek veled csak,hogy ne kelljen egyedül menned !
-Na ez a beszéd!
-De amúgy őszintén, mikor is lesz ez a koncert ?
-3 nap múlva !
-Te jó ég! Te aztán tényleg mindent az utolsó pillanatra hagytál!
-Hát az lehet de nem fogod megbánni, Amy !
-Remélem! -egyáltalán nem voltam biztos magamban, sőt titokban rettegtem ettől az egésztől. Mi lesz ebből ?!
-Figyelj nekem most mennem kell, de ma még beszélünk oké ?
-Oké menj csak! Szia!
-Szia
Miután letette a telefont utána néztem az interneten, hogy mire is vállalkoztam. Hát mit ne mondjak, nem nagyon nyűgözött le a "banda". Szerintem akiket csak így összeállítottak egy tehetségkutató műsorban azokból sose lesz jó csapat.
Felnéztem az órára és fél kilencet mutatott. A konyhából zajokat hallottam gondolom már felkeltek a szüleim is. Kimentem és ott találtam az anyukámat és az apukámat, akik már mind elfogyasztották a reggelijüket. Köszöntem nekik majd én is megreggeliztem. Ezután felhoztam a koncert témát. Azt mondták, hogy örülnek, hogy végre kicsit kimozdulok és nem bánják ha hajnalban jövök haza. Kicsit el is csodálkoztam a reakciójukon. Rákérdeztem, hogy miért engednek el majd annyit mondtak, hogy 17 évesen szinte bárhova elmehetek csak azt kérték, hogy előtte mindig szóljak. Na szép! Még a szüleim is megengedték, most már tényleg muszáj lesz elmennem Jen-el. Már tényleg rég nem voltam szórakozni! Furcsa, hogy már július közepe van és én még szinte nem is voltam sehol bulizni. Pedig minden nyáron elmentünk a barátnőmmel szinte minden héten.
A mai nap gyorsan eltelt. Este feszengve aludtam el. Mindvégig azon járt az eszem, hogy 3 nap múlva el kell mennem arra a koncertre.
Másnap reggel arra keltem, hogy Jennifer hív. Na ez a nap is jól kezdődik !
-Szia! -köszöntem neki álmosan
-Szia! Ma el kell jönnöd velem ruhát venni ! Te is vehetnél magadnak valami jó cuccot elvégre holnap után személyesen is találkozni fogunk a One Direction-nal!
-Hát jó! Mikor megyünk?
-Amikor felöltözöl! Én már mindjárt itt vagyok a házatoknál!
-Oké! 20 perc és kész vagyok!
-Akkor én nem is zavarlak szia !
-Szia
Remek! -gondoltam. Nem elég csak találkozni velük még ki is kell ehhez öltözni ?! Na mindegy kiválasztottam a szekrényemből egy fehér csőnadrágot és egy lila rövid ujjú pólót.
20 perc múlva már készen is voltam.
***
Megvettük a ruhánkat, ami persze egyen szerkó volt. Mindketten egy krémszínű combközépig érő koktélruhánkat és már mentünk is haza. Fáradtan bezuhantam az ágyba és azonnal elnyomott az álom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése